Kb. 2 éve valaki tett valamit. Kellően kiakadtam, hogy ugyan már van szája, szóljon, ha segítség kell, vagy egyszerűen intézze el (meg tudta volna oldani), de micsoda dolog úgy hagyni. Pár napja ugyan nem ugyanazt, csak hasonlót tett egy közeli rokonom. Erre felnevettem, mert eszembe jutott, hogy pár éve hogy kiakadtam a másik ember viselkedésén (nem dorgáltam le, megtartottam akkor a véleményemet magamnak, de bennem megmaradt az eset). Persze rokonom cselekedete nem menti fel a másikat sem, de így a rokonomat is el kell ítélnem, nem menthetem fel. Persze nem vérre menően, őt is csak magamban. És ki tudja, lehet én is el fogom követni vagy már el is követtem hasonlót. Remélem akkor eszembe jut majd a többiek esete és magamat is elítélem.

Másik példa, hogy hallunk valakiről valamit, mint pl. most rólam, hogy állítólag elszerettem a barátnőm férjét (hú de jó csaj lehetek J). Ezért elítéltettem. Miközben ha egy rokonunk (barátunk, ismerősünk…) lecseréli feleségét/férjét egy új barátnőre/barátra, akkor az új „családtagot”/ismerőst nem ítéljük el, ugye? Hanem igyekszünk befogadni. És ez független attól, hogy tudjuk-e, melyikük kezdett ki a másikkal. Mert ez nem lényeges. Egy kapcsolat nem azért szakad szét (akár időlegesen is), mert a harmadik fél megjelent, hanem azért, mert maga a kapcsolat nem működik jól. Ezt nem csak tudomásul venni, hanem lelkileg is elfogadni nekem is hónapokba telt.

Harmadik példának álljon itt egy régi, de kedvenc viccem:

Egy hölgy a kávézóban meséli barátnőjének, hogy milyen szuper veje van, ágyba viszi a kávét reggelente a feleségének. Kis idő elteltével, ugyanez a hölgy ugyanannak a barátnőnek felháborodva mondja, hogy a menye papucs férjet csinált a fiából, mert minden reggel ágyba viteti a kávét magának.

És ez a meg-/elítélés probléma mindennapos. Nézzen csak mindenki magába! Sajnos, mint látható a fenti példából és korábbi – akár itt megjelent – kritikáimból, rám is ugyanúgy vonatkozik (én ugyan igyekszem olyan dolgokról kritikát írni, amiknél jelen voltam, vagy utánajártam, de én is követhetek el hibát, amit nem veszek észre). MEA CULPA, MEA CULPA, MEA MAXIMA CULPA.