Régi szerelem újra előkerült valami belső késztetés miatt. (Mármint az együttes)

avagy no suli, no munka.

Sajnos sokmindenről nem készült fotó. Pl. A visegrádi bobozásról, pedig a lányok nagyon élvezték a száguldást. A bakonyi sétálásról, ahol egészen közel tudtunk menni pár őzhöz mire észrevettek és láttunk is egy sérültet, aki levált a csapatról, de nem találtuk meg, pedig nagyon, de nagyon szívesen eljátszottuk volna vele az Öreg néne őzikéjét. És a Vasarely múzeumról sem, aminél én nagyon meglepődtem, hogy ide akarnak menni, ráadásul még élvezték is.

De ahol készült:

Visegrádi séta:

 Mátyás király játszótere (Visegrád), a hajó rakterében sínylődő gyerekkel:

 Az öreg bölcset megkérdeztük, merre kell tovább menni a labirintusban a királynőhöz:

 Végül csak megtaláltuk:

 Az elmaradhatatlan erkély jelenet is megvolt:

 Próbáltunk gyógynövényekkel is ismerkedni, de hát "vakon" elég nehéz:

 Mátyás királytól képtelenek vagyunk elszakadni (bárhol találkozunk, nagy kedvenc):

 Megéhezett a társaság, megtaláltuk a megfelelő helyet (vagy mégsem?):

 Na, azért ez mégiscsak más (részemről egy nyúl perjel módra-nak jobban örültem volna, de ilyennel nem szolgáltak):

 A nyuszit ahelyett, hogy megsütöttük volna, Z. inkább megetette (lehet, abban bízik, nemsokára nagyobb lesz és akkor több jut belőle):

 Nincs jobb, mint tele hassal kosárban forogni (még a gondolattol is forog a gyomrom, de L. és Z. jól bírták):

 Tyűha, a holnapi tyúkhúslevest nem raktuk oda főni! De hogy kerül a gumicsirke a fazékba?

  Végre elindultunk haza, de ez sem megy olyan egyszerűen. Bal, jobb, bal..... (melyik is a bal lábam?)

jött velem szembe:

"Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak." Seneca

A mondanivalója nem új, a megfogalmazásra figyeltem fel.

...hogy pl. ilyen módon is tudjuk védeni a környezetet és a szervezetünket. Az alábbi oldal nőknek szól: http://www.intimtolcser.hu/

Tehát ha bárki hasonlóan gondolkodik, akkor hajrá! http://vimeo.com/30212973

Alja: 4 láncszem, összezár.

1 magasítás és 8 kisp. a 4 láncszemet körbehurkolva, mert így szebb.

1 magasítás, minden szembe 2 kispálca. =16 szem

1 magasítás, majd minden elsőbe 1 kispálca, minden másodikba 2. =24 szem. Utána már csak tartom a szemszámot és húzom fel a sorokat. Én 8 sort készítettem még.

Teteje: 4 láncszem, összezár

1 magasítás, majd 8 kispálca a 4 szem köré.

1 magasítás, majd minden szembe 2 kp.

Hogy kúposabb legyen, ezért itt már csak 1 magasítás után minden 4-be duplázunk.

Ugyanez a köv sor. így a végén itt is 24 szem lesz.

Plusz még két sort ráhúzok.

Majd 1 magasítás után 3 láncszem, amit a 3. szembe horgolok le. Ezt ismétlem, amíg körbeérek.

Minden hurokba kerül 1 kp-1 egyráhajtásos-2ráhajtásos-1ráhajtásos-1 kispálca. Természetesen itt is a láncszemek köré horgolunk.

A bogyóra továbbra sincs ötletem, de időm sem, mert most is rohanok.

Múlt hétvége: még csütörtökön egy gyros-osnál a gyerekek láttak anyagból készült hamburgert. Erről persze L-nek rögtön eszébe jutott, hogy horgolni is lehetne ilyet, de ha már horgolunk, neki minden vágya, hogy muffin legyen inkább. Persze rábólintottam. Mint egy rabszolgahajcsár gyötört utána folyamatosan, hogy adjak fonalat és csináljuk már. Nem volt menekvés. Aranyosan el is kezdte horgolni, de mivel nem volt leírásunk és csak én dirigáltam, hogy mikor mennyit kell szaporítani, persze, hogy nem lett elsőre jó és részben vissza kellett bontani, de ettől elment a kedve és nekem kellett befejeznem. Ja és ha már 1 elkészült, akkor szombaton úgyis megyünk a barátnője szülinapjára, legyek szíves neki is egyet készíteni. Íme, az eredmény:

A szülinapi buli nagyon jó volt, olyan csoki tortát ettem, ami még nekem is ízlett, pedig alapból ki nem állhatom.

Vasárnap elhúztam szánkón a lányokat a Dunáig, majd visszafele a játszótér felé vettük az irányt. Mert ott van egy mini domb. Amíg szánkóztak, a domb és a játszótér közé épített felnőtteknek szánt sporteszközöket nyűttem. Meg persze még rajtam kívül jó pár szülő, nagyszülő… Volt nagymama, aki hosszú, valódi szőrmebundában gyakorlatozott.  Mindez teljesen ingyen, szabadon használható. Hazaérve még ellapátoltuk a gyerekeimmel havat a lépcsőházunk elől, ugyanis nem volt egy férfi sem a házban, aki úgy gondolta volna, hogy ez az ő feladata. Majd ripsz-ropsz összedobtam egy kétfogásos vasárnapi menüt is. Rém büszke voltam magamra. ;)

A mostani hetünk L. kézműves versenyének szellemében telt. Meg is lett az eredménye. Sajnos az elkészült műveket nem tudom bemutatni, mert a képzős tanár elvitte (kiégetni, állítólag. Legalább az itthon előre elkészített beugró rajzot kaptuk volna meg :S). De az első helyezésre kapott érmet lefényképeztem:

Tegnap még azt mondtam L-nak, hogy milyen jó, holnap túl leszünk a versenyen, nem ezzel fognak telni a délutánjaink. Erre most készülhetünk a fővárosira J

És hogy azért Z. se maradjon le, ő koppolt (Virág utcai focibajnokság című könyvből van a szó) egy önarcképet. Merthogy 5 évesen végre sikerült rávennem, hogy rajzoljon. És lőn, nap mint nap hazahoz egy halom rajzot, amiben mindig találok legalább egyet, aminek nagyon, de nagyon örülök. Ezen a rajzon, azon kívül, hogy ilyen szuper még soha nem sikerült, nagyon tetszik, hogy a fürtjeibe virágokat rajzolt. Na ja, egyre inkább látszik rajta, hogy ő egy hippis csaj. De jól áll neki.

...mert mint elsős gyerek anyukája rém büszke vagyok a nagyobbik lányomra (a kicsire is, csak neki még a kézzel fogható eredmények odébb vannak).

Szóval csont jó félévi értékelés, szolfézs 5-ös, furulya 5-ös fölé (ami a tanszakvezető ajánlása) és a mostani legújabb hír, iskolai rajzverseny első helyezett. Csütörtökön lesz a kerületi forduló, de ha ott nem lesz az első között, én már akkor is nagyon-nagyon büszke vagyok rá.

Egyszer már felolvastam neki a "Jó tanuló felel"-t, de még nem értette, hogy miről van szó :) Tegnap volt farsang és az egyik srác (egy nagyobb osztályból) eminens-nek öltözött. L-t be sem kéne öltöztetni ;)

Az egész úgy kezdődött, hogy szülinapját a Mátyás-hegyi barlangba szerveztem. Tudjátok, az a kúszós-mászós. Ez volt a vágya. A meghívottak között volt 2 régi ovis, jelenleg osztálytárs fiú. Na ezek ketten odabent nekiálltak énekelni. Mi mást, mint Budapest Bárt. Jó, tudom, hogy az elhangzott darabok nem saját szerzeményeik, de a két srác tőlük ismerte. Azóta már L. is kívülről fújja pl. a Stux maga vérbeli párizsi lett-et J Most vasárnap meg már egy bárban ropta állítólag az egyik srác apjával. Mi lesz ebből a lányból???

...és mindenki másnak, akinek van kertje.

Optimistán nézek általában a jövőbe és ezért úgy gondoltam, 2012. maximum felforgathatja a világot, ha és amennyiben az emberek nem hajlandók tudomásul venni, hogy szeretet, türelem és odafigyelés nélkül (mind embertársainkra, mind a környezetre) nem lehet élni (illetve nem érdemes), de világvége nem lesz. Ezért 2011 nyarán elhatároztam, hogy beruházok egy bútorba, ami nagyon, de nagyon hiányzott a lakásból. Gyorsan végigböngésztem a neten, hol van olyan bútor, ami tetszik és még ki is fogom tudni fizetni (idővel). Találtam egyet. Bemegyünk az „R” betűs áruházlánc egyik üzletébe, ahol a kiszemelt bútornak, híre-hamva sincs. Kérdezem az egyik helyi dolgozót, mondja, hogy ja az nincs és nem is lesz, mert nem utánrendelhető (Megjegyzés, ez a bútor még mindig megtalálható a honlapjukon ahhoz az üzlethez kapcsoltan). Mindezt olyan flegmán, mintha nem lenne érdeke a bútoreladás. Kissé letörten (mivel aznap nem ez volt az első, amit nem sikerült elintézni) leültem egy kanapéra. Előttem egy kisasztal, amire az illető hölgy oda”tett” egy prospektust, hogy miből lehet választani. Tekintve, hogy egyik sem tetszett ráadásul én ehhez a stílushoz nem vagyok hozzászokva (nem is szeretnék), kijöttünk. Anyukám nem adta fel, később a hozzájuk közel levő városban próbálkozott, természetesen ugyanannál a cégnél, hátha náluk még van. Ott egy vérbeli eladót sikerült kifogni. A történet kedvéért előre bocsájtom, nem ő volt a főnök. Megnyugtatásomra üzente, hogy az nem volt jó minőségű bútor, ne sajnáljam. Ezért röpke 5-10 perc alatt - telefon és net segítségével - kiválasztottam egy szintén jól kinéző darabot (persze drágábbat). Én ugyanis Bp-en voltam. Megrendeljük a bútort (mindez történt augusztus utolsó napjaiban). Mondják, mivel a gyártó cég lengyel, a szállítási idő 8-10 hét. Mondom nem gond, csak jöjjön. 14. hét környékén kezdtem igen feszült lenni. Mindig megígérték, majd nem jött. Nov. vége/dec. eleje (nem tudom), bementünk az üzletbe, közölték, hogy ha augusztusban rendeltük, akkor jövő hétre 100%-hogy megjön. Eltelik 1 hét, anyukám telefonál és közlik, hogy ha mi nem aug. elején rendeltük, akkor a mienkre még várni kell.  Közben olyan hírek terjengtek, hogy tönkrement az áruház és lehet majd pereskedni a befizetett előlegért. Más hírek szerint csak a lengyel gyárral van gond, nem teljesítenek időre. Drága szüleim mentek be, hogy na, akkor most mi a helyzet. Először a kedves beosztott jött, nagyon együtt érző volt, de közölte, hogy pont most bontottak szerződést a lengyel céggel. Közben megjelent a főnök, aki is minősíthetetlen hangnemben elküldte a beosztottat majd hasonló stílusban tájékoztatta szüleimet, hogy vagy futhatunk a pénzünk után, vagy választunk egy magyar cég által gyártottat. Érdekes, hogy fejük felett lebeg Damoklesz kardja és ennek ellenére egy főnök megengedi magának ezt a hangnemet. Volt újabb 5 percem kiválasztani a 3. verziót (persze egy még drágábbat). Szerencsére ezt már megint a beosztott segítségével (így e-mailen megnézhettem a színkollekciót). Mondták, 1 hét és szállítják. 1 hét múlva telefonál a beosztott, hogy holnap érkezik hozzájuk a bútorunk, és ha nekem jó, akkor azonnal küldenék is tovább Bp-re. De mivel csak sofőr jön, legyek szíves biztosítani valakit, aki segít felcipelni. Ha nem jó az időpont, akkor csak a következő héten, szerdán vagy csütörtökön tudják szállítani. Ha nem ez a kedves hölgy lett volna, biztosan kifejtettem volna a véleményemet (természetesen a jó modort megtartva), hogy ennyi pénzért még én biztosítsak embert...! Mondtam, 5 percet kérek, körbetelefonálok, hogy tudok-e ugrasztani valakit. Visszahívom, van segítség, mire a beosztott ezerszer elnézést kérve mondja, hogy a főnöke most cseszte le, hogy ilyet mondott nekem, majd csak a következő héten szállítanak. Egyvalamit nem értek (sok mindent nem, de ez utóbbi problémából csak egyet). Ha a bútor amúgy is a teherautón volt, akkor mi értelme volt leszedni, egy hétig a raktárban aszalni, majd újra felrakni. Részben böhöm nehéz, részben nagyobb a sérülés veszélye és egyébként is, már lassan fél éve várunk rá. Na mindegy. A vége az lett, hogy dec. 23-án délben végre-valahára megérkezett. A sofőrt kicsit sajnáltam, de ezek után már nem adtam borravalót.  

Nem tudom, miért kellett ennek így történnie, de tudom, hogy ez nem volt véletlen. Valamiért nekem pont ezt a bútort kellett megvennem. És persze tehetnék panaszt, de minek. Ezt a főnököt megváltoztatni nem fogom tudni (sem a Bp-i eladót), és senkinek nem érdeke, hogy eggyel több üzlet menjen tönkre és még több munkanélküli legyen itthon. Más kérdés, hogy akkor hogyan fejlődhetne a kereskedelem és az eladói morál?

Nincs TV előfizetésünk. Egyszerűen meguntam, hogy FRÖCSÖG. Nem tudok rá jobb szót. Tele van szeméttel és oly kevés az értelmes műsor. Tehát ahogy lejárt a hűségidő, vettem egy nagy lélegzetet és nem írtam alá újabb szerződést. Valahogy így vagyok az internettel is. Nem is szívesen kapcsolom be a gépet. De néha, ha van egy kis időm, próbálok értelmes dolgokat találni. Amiről most írok, arra igazából a gyerekeim miatt találtam rá. Ők sem néznek TV-t, nem is hiányolják. Szívesebben mesélek, beszélgetek vagy játszom.  De van egy műsor, ami valamiért megfogta őket. (Gondolom az, hogy vicces, ahogy az emberek leesnek.) Szeretik figyelni ki az okosabb (műveltebb, vagy valami ilyesmi) és nagyon tudnak szurkolni. Nem is ez a lényeg. Mivel nincs TV előfizetésünk, ők pedig szerették volna nézni (és én nem bántam, hátha ragad rájuk valami információ is), gondoltam, rákeresek a neten. És megtaláltam. Nem csak erre, hanem sok másik műsorra is, ami értelmes, de lemaradtam róla. Örülök, hogy ezek vannak és örülök, hogy akkor nézhetem meg őket, amikor csak akarom. Nem dirigál a program. A jelenlegi kedvencem: Esti beszélgetés Müller Péterrel. Alapból szeretem. Sokszor érzem azt, hogy helyettem beszél, helyettem fogalmazza meg azt a sokmindent, amit érzek, amik a lelkem mélyén ott vannak, csak nincsenek kimondva. És vannak olyanok is, amikre ő világít rá. Szeretem azt, hogy EMBER.

 Lehet, mégis jó, hogy van internet?!

Borzasztóan lassan ülök a géphez. És ez ahelyett, hogy javulna, mondhatni az idő teltével egyre rosszabb. Frusztrál a számítógép és az interneten található sok szemét, amit kerülgetek, hogy megtaláljam a fontos dolgokat. Ezért van az, hogy több napos késéssel születik meg ez az írás is. (Sok pedig el sem jut a megszületésig). Na mindegy.

Pénteki néptánc után irány a Vörösmarty tér (hú, múltkor láttam így leírva: Vörösmarthy L ). Már reggel úgy öltöztünk, hogy ne legyen gond a hideg. És nem is volt. Bár fagy sem volt. Mint korábban írtam, szeretem, ahogy a lányaim nézik a hatalmas fenyőt, a mindenféle kézműves árukat, zenészeket… (kint volt a poharakon zenélő bácsi is). A hangszerárust meg is kértem, hogy játsszon kicsit azon a hosszú lyukatlan furulyán (szerintem az életben nem fogom megtanulni a nevét). Oda vagyok a hangjáért. És ahogy játszik rajta, kedvem lenne táncra perdülni. Kaptak forró teát (sajnos a végén meg is lett az eredménye, 200 Ft-om bánta, hogy be kellett ugranunk az egyik helyi gyorsétterembe pisilni Z-vel. Azt értem, hogy pénzt kérnek, pláne, hogy sehol egy mellékhelység a vásár területén, de 200 Ft…?! Legalább tiszta lett volna!). Színpadon volt műsor is, találkoztunk Z. egyik csoporttársával, meglepő módon pont azzal, akivel máshol is szoktunk. Bár nagyon szerettem volna venni a lányoknak abból az ominózus hurkából, de egyrészt nagyon elúszott az idő, másrészt a leülős asztalok dugig voltak, a pultokat meg nem érték fel, így másnap reggel igyekeztem eme hiányosságot pótolni. Elrohantam a kedvenc hentesünkhöz. Az ottani ugyan nem tökéletes, de azért finom.   Ja és Z. tejallergiája miatt kimaradt a kedvenc kürtöskalácsosunk is. Mindennek ellenére élvezték. (Történet: Egy mama a gyerekével nézegette a fa játékokat. Mondja a mama a gyereknek, hogy vigyázz, el ne törd, mert az eladó bácsi haragudni fog. Az eladó bácsi, meg szelíden mondta, hogy nem azért kell rá vigyázni, hanem azért, hogy majd egy másik gyerek játszhasson vele. Erre mi volt a mama válasza indulatosan? Majd én nevelem a gyerekem!)

Késő este, mikor a gyerekeim már aludtak, befutott keresztfiam is. Alig láttam ki a szememből. 9-kor még telefonált, hogy most indul, próbáltam is ébren maradni, de nem sikerült. Így történt, hogy fél11-kor a kopogására ébredtem. Gyorsan megvacsoráztattam és irány az ágy. Másnap reggel kis játék után bebumliztam immár 3 gyerekkel a Néprajzi Múzeumba az adventi kézműves foglalkozásra (lassan már ez is kezd hagyománnyá válni nálunk). L. megjegyezte, hogy most pont úgy nézünk ki, mintha M. is tesó lenne. Mondtam, miért is ne, úgyse tudja senki, hogy nem így van. Ugyan egy csöppnyit fiatalnak kellett volna lennem a szüléséhez, de hát rám van ez írva?  Szerencsére mindhárman találtak maguknak való elfoglaltságot. Még Z. is szívesen alkotott. És a kicsiknek volt lepelmese is, ahol gondolatban, dalok szárnyán utazhattunk egyik országból a másikba, hogy megnézzük, ott mit énekelnek karácsony idején. Szép hangja volt a nőnek. Ami nem tetszett, hogy mint tavaly, idén is meg kellett venni a múzeumi belépőt, de idén még néhány asztalnál pluszban kellett fizetni. Szóval 3 gyerek után szép kis summa jött össze. Végülis nem számít, mert jól érezték magukat. Délután kimentünk a kori pályára, de sajnos 15 perc múlva már jöhettünk is haza, mert M. nem érezte jól magát. Szerencsére a kicsik nem bánták, nagyon szeretnek itthon is játszani. Az eltelt 15 perc alatt én kint ültem az öltözőben (szaporán gyártottam egy ajándékot), mert M-nek nem volt korcsolyája, így az enyémmel ment fel. Viszont ami lement ezalatt a rövid idő alatt...! Az egyik szülő jobban ordibált a gyerekével mint a másik. Pl. Apa a kb. 3-4 éves gyereknek: "hogy képzeled, hogy idedugod a csízmát, hogy én vegyem le, mit képzelsz te magadról?" Mama mellette némán levette. Vagy másik: "ne nyafogj már annyit, úgyse lesz tökéletes, mi a ......-nak jöttünk ide?" Hát tényleg nem tudom, mert kétlem, hogy egy gyerekben ezek után jó élmények maradnának meg a korcsolyázásról. 

Vasárnap M-nek találkozója lett volna az osztálytársakkal, de mivel még mindig gyengélkedett, maradt az itthoni játék. Nem bántam, hogy itt maradt, mert legalább egyszerre tudtam vasárnapi ebédet főzni, mézeskalácstésztát gyúrni (éljenek a robotgépek, még ha csak a fele munkát is végzik el) és nővéremmel beszélgetni. Már nem is emlékszem délután mit csináltunk. Ja, már tudom, karácsonyi ajándékot gyártottunk.

Hétfő suli, délután szolfézs, furulya, majd otthon mézeskalácssütés. Tavaly örültem, hogy csak nyújtanom kell, meg a sütőhöz rohangálni. Ha tudom, hogy L. ilyen ügyes (és főleg erős) már, akkor most szinte semmit nem kellett volna tennem. Max. a sütő maradt. L. ugyanis lisztezett, nyújtott, Z-vel szaggatott. Jövőre a tésztakészítést is rájuk bízom ;). Nekem még akkor is megmarad az utána való takarítás :D. Kedd délután mézeskalács díszítés folyt. Szerdán pedig a fúvósok karácsonyi koncertjére mentünk, ahol L. is fellépett. A sok rézfúvós között volt 3 furulyás kislány, de az egyik időközben megfutamodott. Sajnáltam.

Itt tartunk most. Folytatást nem ígérek, ismerve magamat.  

Napok óta (megvan az már1,5-2 hét is) foglalkoztat egy kérdés. A karácsonyfa kérdése. Amikor gyerek voltam és már az eszemet is tudtam, mindig plafonig érő erdei fenyőnk volt. Apa minden évben próbált finoman lebeszélni, de ahogy teltek az évek, mi egyre jobban ragaszkodtunk hozzá. Az sem zavart minket, hogy a nappali egynegyedét elfoglalja, még kisebb hely maradt játszani. Annyira szerettem az illatát, hogy (anyuval ellentétben) engem még a ragacsos gyantája sem zavart. Gondoltam, úgyis lekopik. Most itt állok két gyerekkel az oldalamon, szeretném nekik is megadni ezt az élményt. Na nem az égig érő fára gondolok, csak arra, hogy az egy igazi fenyő legyen. És a lelkem most viaskodik. Mert az életem jó részét az teszi ki, hogy próbálom a gyerekeimet és a hozzám fordulókat is úgy „nevelni”, hogy fontos legyen nekik a egészséges életmód és a környezetvédelem. Pont tegnap, ahogy jöttünk hazafele és sokadjára sétáltunk el a fenyőárus mellett, L. megszólalt: „Anya, én úgy sajnálom ezeket a fenyőket, mert biztosan nagyon fájt nekik, hogy kivágták őket.” Aztán kissé elbizonytalanodva mondta, hogy de az egyik mesében a fenyőfának az volt a vágya, hogy egyszer ő is karácsonyfa lehessen. Azért a fenyőt nálunk még mindig az angyalkák hozzák és ők is díszítik fel, én csak segíteni szoktam. L. meg is kérdezte a fenyőárus láttán, hogy innen fogok vásárolni? Én meg mondtam, hogy én nem, nálunk az angyalka hozza. És ezt elfogadta. Bár évről évre egyre inkább látom, hogy viaskodik benne az ész, meg az egyébként életében látott csodák élménye, szóval nem tudja, mit is gondoljon. De én úgy vagyok vele, ahogy egyre nagyobb lesz, és ahogy mi is, ő is saját magától fog rájönni, hogy mi ebben a lényeg. Nem hiszem, hogy külön felvilágosító órát kéne tartanom ez ügyben.  

Visszatérve az alap problémához. A gyökeres fenyő nálam kilőve, már próbálkoztunk vele, pár napot sem bír ki ilyen meleg lakásban. Tehát nincs értelme. Marad a vágott és a műanyag fa. Apai nagyszüleimnél volt műanyag, hogy azért ott is legyen valami, így utólag bevallom, nagyon utáltam. Más kérdés, hogy abban az időben még nem lehetett kapni egészen élethűeket. Problémázom azon is, hogy mi a környezetszennyezőbb hosszú távon. Mert ugye a műanyag pár év alatt elcsúnyul és kikerül a szeméttelepre. Kétlem, hogy berakhatnám a szelektív gyűjtőbe. Gondolkodtam az IKEA-s változaton, megveszem, visszaviszem, még pénzt is kapok vissza és helyette ültetnek újat, de ha ez nem is látszólag az én pénztárcámat üríti, valójában azért azt és ugyanúgy ki lesz szedve egy fa, tehát a környezet megint nem fog üdvrivalgásban kitörni. Nem beszélve az odaautózásról, parkolási díjról… Folytassam? Mindenesetre még van pár napom tűnődni ezen. Ja és még egy. L. mikor mondta, hogy sajnálja a kivágott fákat és felvetettem egy műanyag fa ötletét, akkor azért ő is elgondolkodott a dolgon, bár végeredményre ő sem jutott. Z. meg szerintem annyira még nem látja át ezt a problémát.

mert hogy mint már annyiszor mondtam, nálunk mindig történik valami.

Péntek este leadtam a lányaimat. És vártam és vártam húgomat, ki aznap jelentkezett be, hogy érkezik egy francia lánnyal vendégségbe. (Na azért annyira nem lepődtem meg, mert régóta szó volt róla, csak az időpont nem volt lefixálva). Este 10 körül már a szakmai olvasmány sem dobott föl, ráadásul állandóan aggódó anya lévén, most értük izgultam, mi lehet velük, már itt kéne lenniük. A jó sok éve bunkofonnak titulált eszköz most sem hagyott cserben, így hát megnyugodtam. Fél 11-kor be is futottak, első álmomból ébredve gyors vacsoráztatás. Kakaós csiga és tejes kifli, mert tudom, húgom nagy kedvencei. Nem vagyok egy nyelvzseni (nagyon nem, mert sajnos ritkán gyakorlom), de ebben a kései órában kb. csak néztem ki a fejemből, és amikor a vendég kislány (alig fiatalabb, mint én ;) ) átadta a 3 üveg házi készítésű exkluzív összetételű lekvárját (mangó rózsavízzel, nektarin rózsavízzel és szilva vaníliával) a Thank you-n kívül többet nem bírtam kinyögni. Pedig illett volna. Már csak azért is, mert utólag megkóstolva az elsőt, hmmmm… mennyei! Kíváncsian várom a másik kettőt is.

Másnap reggel a kislány lejött velem a pékhez, mert szeret ott válogatni. Ráadásul összehasonlítás képen mondom, míg Bécsben 2 ezer Ft-ért alig kapsz valamit, itt múltkor sikerült egy tele szatyorral távoznunk az üzletből. És hogy miért emlegetem Bécset? Mert a „csaj” (ahogy magunk között emlegettük) ott lakik. Szóval jött, vásárolt és kerek volt a világ. Kisebb városnézés (félig nélkülem), majd csatlakoztam én is, szuper volt. Ebéd a Ráday utcában, séta (sültgesztenye-vásárlással természetesen), végig a Váci utcán majd Vörösmarty tér. Még a Váci utcában láttunk egy kis „virágüzletet”. Muszáj volt bemenni. Tele csecsebecsékkel és mi mindhárman gyerek módjára csurgattunk a nyálunkat. Sajnos a legegyszerűbb darabok is horribilis összegbe kerültek. A karácsonyi vásár hozta formáját. (Ebben az esetben sajnos) a régen várt eső is megérkezett, de leszámítva, hogy totál átfagytam, nagyon tetszett. „Csaj” kapott egy előre megígért hurkát. Mivel nem bírta megenni, besegítettünk és mikor az első falatot megízleltem, csak annyit tudtam mondani, ez pont olyan, mint amit anyukánk készített disznóvágáskor. Majd kisföldalattival átcaplattunk a Deák térre (annyira fáztunk, hogy fél perc meleg is sokat számított), megnéztük a Bazilikánál levő vásárt is. (ja és persze a Bazilikát is). Innen kezdve pedig láttuk az elitet és a „lebujt” is. Forralt bor helyett a DiVino borbárt választottuk. Velem mondjuk könnyű dolguk volt, mert én fixen tudtam, hogy mit szeretnék a sok magyar termék közül inni, csak az évjárat volt kérdés, de a francia kislánynál már nehezebb dolguk volt. Ebben a helyben viszont pont ez a jó. Leírhatod a saját szavaiddal, hogy kb. mit szeretnél, elmondják, hogy mely borok felelnek meg ezeknek a kitételeknek és azt is, hogy mi a különbség köztük. És ha nem ízlik, akkor ajánlanak mást. Jó kis hely! Mivel a srácok (és lányok) nincsenek egyenruhában, ráadásul meglehetősen szabad stílusban beszélnek a borokról, a berendezés is modern, hétköznapi, borokhoz kevésbé értő ember is jól érezheti magát itt. Utána némi gyors ötlettől vezérelve átmentük a Kazinczy utcában található Szimplába. Ez egy romkocsma. Mit mondjak, az előző helyhez képest igen éles váltás volt. Bevallom, még nem jártam ilyenben, csak olvastam róluk. Ha más sem járt még hasonlóban, akkor csak érzékeltetetés képen: egy öreg ház romja. Mivel a ház elég nagy eredetileg, így a kocsma is hatalmas. Szó szerint dugig volt. Először csak mentünk és mentünk egyre beljebb, majd fel az emeletre, vissza a földszintre, hogy találjunk egy kis helyet ahol leülhetünk. Berendezés az innen-onnan lomtalanításokból stb. összeszedett bútor, vagy csak egy része, vagy bármi, ami azzá alakítható. Pl. kád.  Azt hiszem, nem szeretném fényes nappal viszontlátni. De be kell vallanom, a hangulata az megvolt. Amin viszont nagyon meglepődtem, hogy az árfekvése a DiVino-é. Na ja, ha valami híres, az híres.

Másnap hajnalban kivittük a lányzót buszához, hazatepertünk és aludtunk még vagy 2 órát. Az előző naphoz képest ez már sétagalopp volt. Karácsonyi ajándék alapanyag vásárlás, és gyártás… A szokásos nagy beszélgetések…

Hétfőn húgomat lecseréltem a szüleimre. Ma pedig „végre” kong a lakás (kéretik nem félreérteni!). De hogy a mai nap se legyen unalmas, a tavalyi programot vettük elő, irány a koripálya hármasban. Szerencsére Z-vel nem kezdtük elölről a tanulási folyamatot, ezért a derekam meglehetősen jó állapotban került haza.

A hosszú mese után pedig mondja meg nekem valaki, hogy milyen lényeges momentumról felejtettem el beszámolni.  

Következő hétvégénket már tervezem a gyerekekkel: kori, néprajzi múzeum adventi programja, ajándékkészítés… túl sok ötlet és rövid idő. Ami pedig nem fog beleférni, arra majd megkapom, hogy "de anya megígérted" :)

1.Valaki mondja meg nekem, hogyha leírják, hogy az aspartam, acesulfam K és hasonlók milyen egészségtelenek, akkor miért kerülnek bele gyógyszerekbe/étrend-kiegészítőkbe? Mert a gagyi ételeket/italokat még értem.

2. Miért mondja egy bútorbolt, hogy szállítási idő 8-10 hét, ha 14 hét után is még mindig csak annyit tudnak mondani, hogy majd jön?

3. Hogyan lehetne meggyőzni egy testvért, hogy költözzön hozzánk, mert amíg nekem 3 napba telik (furulya órától furulya óráig), hogy azt mondjam rendben van, még egyik darab sem megy tökéletesen, de azért nagyjából tudod, addig ő jön és kb. fél óra alatt jobban beleveri a lányomba, mint nekem bármikor is sikerült eddig?

4. Van az ovinkban egy tűzoltó (ez az infó egyébként tök felesleges) apa.  Apucit egyébként is gyakran látni, hozza-viszi a fiát. A múltkor azt hallom a papa szájából, hogy valamikor összehozhatnánk egy olyan igazi fiús napot. Kérdi a gyerek, az milyen? Mondja a papa, érted jövök délben és fiús dolgokat fogunk csinálni. Sajnos a beszélgetésük további részét nem halottam, mert pont ellenkező irányba mentünk. Hát, kívánok minden kisfiúnak ilyen törődős apukát!

5. Z. és a kedvesség. Múltkor bátyám hozta lányait, hogy megünnepeljük a szülinapjukat. Sajnos az én gyerekeim pont apás hétvégén voltak. De Z. úgy ment el, hogy azt mondta: anya, azzal a széppel teríts (megjegyzés: ezzel az ünnepi étkészletünkre célzott). Tegnap pedig éppen próbáltam feltekerni egy fénykígyót a boltívre, de a szék ingott alattam. Erre Z. felpattan, odaszalad hozzám és megfogja két kézzel. „Anya most már foglak, nem esel le.” Kicsit ugyan aggódtam, hogy ha mégis, akkor még őt is agyoncsapom, de olyan helyes volt, nem akartam elvenni a kedvét.

6. Idén önmagamhoz képest egészen gyors voltam, már ami az adventi dolgokat illeti. A karácsonyi fények és az adventi zokni halmot már felraktam a helyére.  A koszorú pedig már majdnem kész van. Az úgy volt, hogy mint minden évben, gondoltam valami jól kinéző koszorút kéne alkotni. Eddig persze mindig másokét irigyeltem, hogy mennyivel jobb és ötletesebb, mint a mienk. Bevallom, most sem volt túl sok ötletem, hát „loptam” egyet. L-val elindultunk a virágoshoz fenyőágért. Az ötlettelenség miatt a gyertyás bácsit inkább kihagytam még. Szóval bemegyünk a virágoshoz és L. szeme azonnal megakadt egy adventi koszorún. A díszítés pedig pofon egyszerű: gyertyák természetesen, kampó alakú nyalókák és 2 mézeskalács emberke. Nem kizárt, hogy masni is volt rajta, erre már nem emlékszem. Másnap elrohantam az alábbi boltba: http://sugarshop.hu/kinalatunk/csokik-cukrok-nyalokak.html (már a honlap látványától szuvas lesz az ember foga J és a jobb elképzelhetőség kedvéért: http://budapest23.eu/sugarshop-mar-a-paulay-ede-utcaban-is). Minden elvemet félredobva bevásároltam. Szó szerint cuki lett az eredmény.  Gyermekeim elkezdtek üdvrivalgásban kitörni és ugrálni, hogy hurrá, karácsony van. Alig bírtam őket leszerelni, hogy addig van még egy hónapunk.

7. L. és a karácsonyi kívánságlista: „Anya, mit írjak az angyalkáknak? Mindenünk megvan, ami kell. Na jó, inkább rájuk bízom, ők biztosan tudják, mire van szükségünk.”

Újabb szösszenetek az elmúlt hetekből:

Volt egy borzalmas hetem, aztán egy tök jó. A borzalmason megbetegedtem, 2x el akartak ütni. Egyszer sikerült is, szerencsére az egy bringás volt. És a vicces, hogy mind a két esetben a másik fél meg volt győződve, hogy neki van igaza. Én csak azt nem értem, hogy ha valaki autóban ül, vagy kerékpárra pattan, miért felejti el, hogy léteznek gyalogosok is, illetve hogy a KRESZ szabályokat nem véletlenül találták ki. Aztán bizonyos neveletlen tuskók beszóltak a nem saját edzőtermemben (ez egy külön írást érdemelne)…

Aztán jött a következő hét. Mentünk néptáncra a lányokkal és a HÉV megállóban odajött hozzánk egy középkorú hölgy, hogy véletlenül azon a szombaton nem érnénk-e rá, mert lesz a Kakaókoncert és menjünk nyugodtan, mert szól az XY-nak és bemehetünk ingyen. Sajnos én ügyeltem és továbbképzésen voltam egyszerre, L. osztálykiránduláson, Z. pedig vidéken, így erről lemaradtunk. Aztán mentünk egy megállót és a hölgy újra megjelent, hogy hátha én ráérek okt. 1-én és a kezembe nyomott két koncertjegyet a Barokk estekre. Ma oda megyek. :D

Pénteken néptáncóráról hazafele, a HÉV-en L. előkapott egy fél pár kesztyűt, amire már korábban filccel rajzolt házikót, virágokat stb. Z. felhúzta a kezére és elkezdtünk mindenfélét játszani. Nagyon élvezték a lányok. Aztán leszálltunk a HÉV-ről és újra megszólított minket egy hölgy, hogy elnézést, hogy zavar, de ezt – és közben a táskájából előhúzott egy doboz Kinder csokit – szeretné odaadni a lányaimnak. Szépen megköszöntük, de Z. tejallergiájára hivatkozva nem fogadtuk el. És akkor elkezdte mondani, hogy ő csak azért szerette volna ezt odaadni, mert péntek délután van és ő annyira feldobódott attól, hogy hét vége felé van egy család, ahol a mama nem ordítja le a gyerekét, nem arról szól az utazás, hogy kisfiam ezt meg azt se csináld… És mi ezzel annyira megszépítettük a napját. J

Ezen a héten a furulya tanár volt nagyon megelégedve L. teljesítményével. És ennek hangot is adott. Állítólag a többiekhez képest dupla tempóval halad. Gyanús is volt nekem, hogy miért kap mindig ilyen sok leckét.

Március óta Z. tejmentes diétán van. Emiatt, sem L. sem én nem eszünk csokit. Viszont az elmúlt héten már olyan "hiszti" ment a csokiért (a tejmentes csokipuding nem volt elég), hogy úgy döntöttem, elkezdek vadászni a neten valami csokiféleséget, ami sem tejet, sem szóját nem tartalmaz.

Ezt találtam a www.vegagyerek.hu-n:

Mindkettő a múlt héten történt.

1.       Ülünk a vacsoraasztalnál, Z. könyökölve támasztja a fejét evés közben, majd felsóhajt.

- Csak magamra és Levire tudok gondolni.

- Miért?

- Mert szerelmesek vagyunk.

- Jó, azt tudom, hogy te szerelmes vagy Levibe, de Levi is beléd?

- Igen. Ma megdicsérte a szoknyámat. Még jó, hogy L. kinőtte nekem és most ebben lehetek az oviban.

      2. Az a szokás nálunk, hogy este lefekvéskor meggyújtom a gyertyákat, mesélek, és az ima előtt az éppen soros gyermekem elfújja a gyertyát, lekapcsoljuk a villanyt és már a sötétben felteszem a kérdést, hogy kinek mi volt a legjobb és a legrosszabb dolog aznap. A jót jól az emlékezetünkbe véssük, a rosszat megbeszéljük, majd elengedjük magunktól. Z. az egyik ilyen alkalommal közölte, hogy az volt a legrosszabb, hogy még senki nem csókolta meg. J

Az úgy volt, hogy amikor 2 éve beköltöztünk az albérletbe, akkor egy ideig rendszeresen éjszaka megszólalt az ajtócsengőnk. Eleinte merészen kinéztem, de soha senki nem állt az ajtó előtt. Ilyenkor valamivel kipeckeltem, mert még az a régi jó, halottakat is feltámasztó csengőnk volt és nem bírtam kivárni, hogy magától abbahagyja. Reggel pedig eltávolítottam a papírt, konyharuhát, mikor mit. És csend volt. Villanyszerelő látta, semmi baja. Aztán egyszer csak abbamaradt. Amikor szóba került, hogy elköltözünk, újra elkezdődött az éjszakai csengetés is. Átcuccoltunk az új helyre. Eleinte csak a folttisztítót tartalmazó pohárka zuhant le rendszeresen. Nem igen vettem tudomást róla, biztosan én raktam fel minden alkalommal rosszul. Aztán az egyik nap mindhárman otthon voltunk, a gyerekek játszószobáját raktuk össze, hogy végre a majdnem utolsó dobozoktól is megszabaduljunk. Ülünk bent, tőlünk legalább egy méterre a porszívó bekapcsolt. Majd kb. 20 perc múlva a játékos polc tetején levő porcelán fejű baba kezdett el zenélni és forogni. Este még egyszer leesett a pohár. Akkor már kezdtem sokallni a dolgot. Másnap délelőtt úgy tett a mobilom, mintha lemerült volna, nem lehetett elérni. Meglepődtem, mert előző nap töltöttem fel. Mikor itthon bedugtam, a normális képernyője jelent meg. Nem kellett külön bekapcsolnom, pin kódot beírnom stb. Mivel megjelent a képernyő, gondoltam minden rendben, működik. Hívott N. H-né, csörgött a mobil, de a telefon egyetlen egy gombra sem reagált. Visszaszóltam neki a munkás telefonról, hogy mi a helyzet. Közben szétszedtem darabjaira a készüléket, összeraktam, továbbra sem működött. Ekkor már nagyon nevettünk a gyerekekkel, hogy biztosan szellemünk van. Még poénkodtak is, hogy milyen jó lenne egy szellem, mert megírná a leckét, kitakarítana, főzne… és több időm maradna a gyerekekkel játszani. Gondoltam miért ne, nagyon szépen megkértem a „szellemünket”, hogy amíg szétkapom újra a telefont, legyen szíves megjavítani, mert nagy szükségem lenne rá. Szétkaptam megint darabokra, újra összeraktam és lássatok csudát, működött minden. Azóta viszonylagos csend van. A kádon levő játék zuhant csak le, de ezt már régebben is csinálta, nem vettem fel.  J

Az alábbi kis film nagyon jól mutatja, amit gondolok erről a témáról. Részletezhetném én is, hogy mi mindennel vagyunk pazarlók, de úgy gondolom, a saját háztartásába mindenki maga lát bele. Csak néhány példát írnék magunkról: a ruháim nagyrészt "használtak". A családban vannak örök keringő darabok. Nem kell sokszor új. Lámpák, szőnyegek... szintén ez a kategória. Az üres üvegekbe finomságok kerülnek vagy házi készítésű "gyógyszerek", a kozmetikai dobozokba szintén házi készítésű kenceficék. (Holmi ólomtól, alumíniumtól és egyéb rémségektől, amikről a TV-ben hallani mentesek). Ha nem is tökéletes, de még funkcionáló mobilok is érdekes módon találnak gazdát. Folytassam? Bőven lenne még mit! Tehát egy a lényeg: mielőtt megveszel bármit, vagy kidobsz bármit, gondold meg jól.

https://www.youtube.com/watch?v=UmatL75dO3c

Borsószem királykisasszony

Művészlelkeim

Anya megpucolta, én megdézsmálom a jostát

Ilyen szépségek járnak felénk

Idei levendula

Apró kezek segítették a lekvár készítést is

Mit nekem hideg, ha szedhetek magamnak borsót

Jelenlegi slágergyümölcs a zamatos sárgabarack (L. szerint a világ legfinomabbja itt terem)

Az "életre nevelés"

Régóta ígérem sokaknak a kedvenc (bevált) kenceficék receptjeit. Most itt (húgom jóvoltából) összegyűjtve elolvashatjátok. Természetesen a receptek eredeti szöveggel kerülnek ide, csak néha fűzök hozzá megjegyzést. Minden alapanyag beszerezhető patikából, interneten... Az E vitaminhoz hadd ajánljam inkább a patikai kapszula kiszúrás/nyomás helyett a kis üvegben kaphatót (remélem a forrásról kapunk hozzászólásban infót N. H-nétól).

Dezodor-hintőpor (kipróbálva, nagyon jó)

egy rész kukoricakeményítő

egy rész rizsliszt

egy rész őrölt kávé

fél rész szódabikarbóna

Krém dezodor (kipróbálva 35 fokban, edzésen... szuper)

hozzávalók:

3 ek sheavaj
3 ek szódabikarbóna
2 ek kukorica keményítő
2 ek kakaóvaj
2 E vitamin kapszula (kiszúrni és kinyomni az olajat)
illóolajok (pl. narancs és ylang-ylang)

Gőz fölött egy üveg edényben felolvasztjuk a shea vajat és a kakaóvajat. Ezután beletesszük a szódabikarbónát és a keményítőt, jól elkeverjük. Levesszük a gőzről, és ekkor tesszük bele az E vitamint és az illóolajakat izlés szerint. A drágább olajokból csak pár csepp kell, a normál áruból 10-30 csepp. Olcsó illóolajat (500 Ft alatt) ne vegyünk, az szintetikus.

A kész keveréket tégelybe töltjük és be vele a mélyhűtőbe. Szilárdulás után fel lehet használni.

használat: egy kis, kb. borsószem méretű darabot kikaparunk, a kezünkben felmelegítjük egy kicsit, és a hónaljunkra kenjük. Próbálkoztam azzal is, hogy üres gyufádobozba töltöm, és utána stiftként használom, de ehhez egy picit több shea vajat tettem bele. Kísérletezni érdemes.

(ha valakinek van kiürült stiftes doboza, abba is bele lehet önteni, mélyhűtő és utána, ha megszilárdult, már tarthatjuk a fürdőszobában, nem lesz semmi baja)

Krémesebb állagú napvédő krém

(Még csak városi rohangászáshoz használtam, nem feküdtem ki vele a napra. Arra teljesen jó volt. Remélem, ha egyszer kisüt a nap, kipróbálhatom hosszabb távra is.)

Egy bármilyen krém attól lesz krémes állagú és kevésbé zsíros, hogy víz van benne. Ebben a krémben a vízes részek is UV szűrő hatással bírnak: az aloe vera fényvédő hatása mellett még nyugtatja is a bőrt, a zöld tea pedig alacsony SPF értéke ellenére ellensúlyozza a bőrben az UV káros hatását.

70 ml kókusz olaj

70 ml kakaóvaj

30 ml zöld tea

30 ml aloe gél

3 E vitamin kapszula

2-3 evőkanál méhviasz

1 evőkanál cink oxid

1 evőkanál titánium dioxid (vagy még egy evőkanál cink oxid)

Keverjük össze a kókusz olajat és a kakaóvajat, és gőz fölött melegítsük fel. Mikor felolvadt tegyük bele a méhviaszt és kevergessük amíg jól össze nem olvadnak.  Ezután vegyük le a gőzről, és folyamatos keverés mellett adjuk hozzá az aloe verát és a zöld teát. Ezután jöjjön az E vitamin kapszula, majd a cink oxid/titánium dioxid. A keverést ne hagyjuk abba, csak ha kihűlt.

A méhviasz mennyiségével szabályozhatjuk a keménységet, de ne tegyünk bele túl keveset sem mert akkor nem fog feloldódni a víznemű a zsíros részben. Lehet egy kicsit illatosítani, de szigorúan csak nem fényérzékenységet okozó illóolajokkal, a levendula a legbiztonságosabb.

Egyszerre ne készítsünk sokat belőle, néhány hét alatt használjuk fel.

Kétfázisú arctisztító (és sminklemosó) tonik száraz bőrre

 (Messze jobban működik szerintem, mint a gyári sminklemosók)

Azért kétfázisú, mert amíg a citromlé tisztít és hámlaszt, addig az olajos rész ápol, és nem engedi, hogy kiszáradjon a bőr.

1 citrom leve

körömvirágfőzet

10 gr búzacsíraolaj

5 gr lenmagolaj

citrom és levendula illóolajok (kb. 20-20 csepp)

E-vitamin

Elkészítés:
Kifacsarom egy citrom levét, leszűröm, és hozzáadok annyi körömvirágfőzetet, hogy együtt 75 grammot tegyenek ki. Egy másik edénybe kimérem az olajokat, hozzáadom az illókat és a vitamint, jól összekeverem, majd összeborítom a citromos körömvirágfőzettel.
Természetesen soha nem fog összekeveredni a két rész, ezért használat előtt mindig jól felrázom az üveget, vattapamacsra öntök belőle egy keveset, és átdörzsölöm vele az arcomat. Sminklemosásra is alkalmas.

Testvaj alaprecept

(Nálam jelenleg a kakóvajas változat a sláger. A gyerekek is nagyon szeretik. Az egész testre jó, a borzalmas sarkakra például álomszerűen hat. Kiveszek egy darabot a kezembe, két tenyerem között pillanatok alatt kenhető lesz.)

A megadott mennyiség egy standard "muffinnyi" adag

30 gr szobahőmérsékleten szilárd állapotú vajféle (shea, kakaó, kókusz stb.)

30 gr hidegen sajtolt olajféle (oliva, szőlőmag, mandula stb.)

15 gr méhviasz

1 tk. kukoricakeményítő (ettől kevésbé fog ragadni, míg beszívja a bőrünk a krémet, púderes hatást kelt)

15-20 csepp illóolaj (narancs, citrom pl. a kakaóvajjal mennyei illatú)

E-vitamin a tartósításért

Elkészítés:

A méhviaszt, a vajat és az olajat egy előzőleg hőkezelt hőálló üvegedénybe mérjük, és gőzfürdő fölött megolvasztjuk, elkeverjük benne a kukoricakeményítőt, majd levesszük a tűzről. Ha kissé kihűlt, hozzáadjuk az E-vitamint, és az illóolajokat, formába öntjük, és néhány órán át dermedni hagyjuk. Amikor már valamennyire megszilárdult (a viasz miatt ez elég hamar bekövetkezik), én betettem a hűtőbe, úgy gyorsabban elkészült. Érdemes szilikon sütő-, vagy szappanformát választani, mert abból nagyon könnyű kiszedni a kész testápoló tömböt.

Mivel egyik készítmény sem tartalmaz tartósítószert, érdemes annyit készíteni, ami viszonylag hamar elfogy. Amit éppen nem használok, azt hűtőben tárolom. Az edénykéket, amibe beleöntjük a kész terméket, alkohollal szoktuk fertőtleníteni.

Lehet elsőre bonyolultnak tűnik, de állítom, aki főzni tud (egy kicsit is), annak nem lesz gondja vele. Ha együtt készítjük barátnővel, családtaggal még vidám is. :)