avagy no suli, no munka.

Sajnos sokmindenről nem készült fotó. Pl. A visegrádi bobozásról, pedig a lányok nagyon élvezték a száguldást. A bakonyi sétálásról, ahol egészen közel tudtunk menni pár őzhöz mire észrevettek és láttunk is egy sérültet, aki levált a csapatról, de nem találtuk meg, pedig nagyon, de nagyon szívesen eljátszottuk volna vele az Öreg néne őzikéjét. És a Vasarely múzeumról sem, aminél én nagyon meglepődtem, hogy ide akarnak menni, ráadásul még élvezték is.

De ahol készült:

Visegrádi séta:

 Mátyás király játszótere (Visegrád), a hajó rakterében sínylődő gyerekkel:

 Az öreg bölcset megkérdeztük, merre kell tovább menni a labirintusban a királynőhöz:

 Végül csak megtaláltuk:

 Az elmaradhatatlan erkély jelenet is megvolt:

 Próbáltunk gyógynövényekkel is ismerkedni, de hát "vakon" elég nehéz:

 Mátyás királytól képtelenek vagyunk elszakadni (bárhol találkozunk, nagy kedvenc):

 Megéhezett a társaság, megtaláltuk a megfelelő helyet (vagy mégsem?):

 Na, azért ez mégiscsak más (részemről egy nyúl perjel módra-nak jobban örültem volna, de ilyennel nem szolgáltak):

 A nyuszit ahelyett, hogy megsütöttük volna, Z. inkább megetette (lehet, abban bízik, nemsokára nagyobb lesz és akkor több jut belőle):

 Nincs jobb, mint tele hassal kosárban forogni (még a gondolattol is forog a gyomrom, de L. és Z. jól bírták):

 Tyűha, a holnapi tyúkhúslevest nem raktuk oda főni! De hogy kerül a gumicsirke a fazékba?

  Végre elindultunk haza, de ez sem megy olyan egyszerűen. Bal, jobb, bal..... (melyik is a bal lábam?)