Az elmúlt 3 évben (bővebben 4, de az első 1 évnek nincs jelentősége a mostani állapotot tekintve)  fenekestül felfordult az életem, a gondolkodásom. És ez kifejezetten érvényes az elmúlt egy évre. Amik velem vagy a környezetemben történtek, amiket meg- és átéltem, tapasztaltam olyan útra vezettek, amikről nem szeretnék mesélni. Annyira bensőm lenne. És minden, ami azon kívül van, olyan feleslegesnek tűnik. Már egyáltalán nem fontosak. Persze fél évenként írhatnék szuper bizikről, iskolai versenyekről, kézimunkákról és természetesen ezek fontosak, de az eredeti célom nem ez volt.(gondolatok, látottakról, hallottakról...) Tény és való, hogy akiket tényleg érdekel, mi is van velem/ünk, azok tudják is, ehhez sem kell nyilvánosság. Az élet olyan embereket adott mellém, akik szintén hasonlóan gondolkodnak. Akár merre fordultam, könyvek, internet, ismerősök, mind-mind ugyanabba az irányba tereltek és ennek nagyon örülök.

Ezt az utat már csak a lányaimnak szeretném megírni. Bár lehet, hogy mire ők felnőnek, nekik ez a világ már olyan természetes lesz, hogy csak jókat fognak mosolyogni az anyjukon.

Szóval legyetek jók, ha tudtok! Senkinek semmit ne higgyetek el, csak amit megtapasztaltok valóban. Mindegy melyik úton indultok el, egészség, gondolkodás, hit… egy irányba visz mindegyik. De soha ne a leghangosabb felé menjetek, mert az maximálisan zsákutca.

Még rám is hatalmas út vár. Mert amit már megéltem, csak egy icipici cseppje annak a hatalmas óceánnak, amit VILÁGnak hívunk. Egyre több a kérdés és egyre nagyobb a vágy a megismerésre.  És ehhez idő kell, amit lehetőleg nem a neten szeretnék tölteni, hanem saját magamban.

Kívánok mindenkinek elcsendesült perceket önmagával és Mesterével (ide helyettesítse be mindenki a sajátját)!