Az alábbi történet még számomra is érdekes. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki a fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, neki kell egy monchhichi. Addig, addig mondogatta mindenkinek, hogy egy olyan kedves barát, aki szinte már rokon számba megy, megajándékozta…

Napokban az alábbi látványban volt részem. Járdán (forgalmas út mellett) áll 3 fiú, kb. 14 évesek. Biztos mindenki emlékszik arra a tapsikolós játékra, amit két szemben álló kislány játszott és volt hozzá mondóka is. Vagy csak azt próbáltuk, hogy minél gyorsabban menjen…

Nagymama: Gyerekek! Nézzétek, milyen szépen ég a tűz!Unoka: De szép, mindjárt beleszállok. (Azt akarta mondani, hogy a padkára ül, de ez olyan volt, mintha kis boszorka lenne.) Nagymama: Szellemileg már érett vagy, hogy iskolába menj.Unoka: (felháborodva) De szellemek…