Három hete végre rávettem maga, hogy elmenjek úszni. Hogy ez nekem hogy hiányzott, el se tudom mondani! Ilyenkor döbben rá az ember, hogy milyen lusta tud lenni. Első alkalommal bementem a vízbe és mintha visszakaptam volna egy elveszettnek hitt részt magamból. Az első 6 hossz után mondjuk alig kaptam levegőt, de aztán belejöttem. Végül kerek egy óra alatt 7x6+2 hosszt úsztam. Hát ez elég ciki, ha belegondolok, gyerekként mennyi ment le ugyanennyi idő alatt edzésen. Másnap ennek ellenére rendesen volt izomlázam. De csak a vállamnál. Pedig egy csomót dolgoztam az alsó félre. 2 mell, 1 hát, 1 gyors, 2 csak lábtempó. Persze lábtempó közben azért, hogy a felső testem se tunyuljon, igyekeztem hátizmot erősíteni, már amennyire ezt lehet úszás közben csinálni. Remélem meg lettek volna a mozdulatok minőségével elégedve kedves gyógytornász tanár”nénijeim”. Ugyanis azt próbáltam utánozni, amiket kismama koromban tanítottak nekem. A medence széléről nézve biztosan viccesen nézhettem ki, de kit érdekel.
Következő héten már pont 6 hosszal mehetett volna több, de elszakadt az úszószemüvegem, és meg kellett állnom csomót kötni rá. Ez pont ennyi időt vett el. Gondoltam rá, hogy kirakom a medence szélére a szemüveget, de eszembe jutott, milyen gyönyörű piros nyuszi lett belőlem az előző héten, mert elfelejtettem vinni magammal akkor.
Brühühü, ezen a héten meg sátorbontás van, zárva vannak. De jövő héttől újra hajrá.
