Nincs TV előfizetésünk. Egyszerűen meguntam, hogy FRÖCSÖG. Nem tudok rá jobb szót. Tele van szeméttel és oly kevés az értelmes műsor. Tehát ahogy lejárt a hűségidő, vettem egy nagy lélegzetet és nem írtam alá újabb szerződést. Valahogy így vagyok az internettel is. Nem is szívesen kapcsolom be a gépet. De néha, ha van egy kis időm, próbálok értelmes dolgokat találni. Amiről most írok, arra igazából a gyerekeim miatt találtam rá. Ők sem néznek TV-t, nem is hiányolják. Szívesebben mesélek, beszélgetek vagy játszom. De van egy műsor, ami valamiért megfogta őket. (Gondolom az, hogy vicces, ahogy az emberek leesnek.) Szeretik figyelni ki az okosabb (műveltebb, vagy valami ilyesmi) és nagyon tudnak szurkolni. Nem is ez a lényeg. Mivel nincs TV előfizetésünk, ők pedig szerették volna nézni (és én nem bántam, hátha ragad rájuk valami információ is), gondoltam, rákeresek a neten. És megtaláltam. Nem csak erre, hanem sok másik műsorra is, ami értelmes, de lemaradtam róla. Örülök, hogy ezek vannak és örülök, hogy akkor nézhetem meg őket, amikor csak akarom. Nem dirigál a program. A jelenlegi kedvencem: Esti beszélgetés Müller Péterrel. Alapból szeretem. Sokszor érzem azt, hogy helyettem beszél, helyettem fogalmazza meg azt a sokmindent, amit érzek, amik a lelkem mélyén ott vannak, csak nincsenek kimondva. És vannak olyanok is, amikre ő világít rá. Szeretem azt, hogy EMBER.
Lehet, mégis jó, hogy van internet?!
