Az úgy volt, hogy gyerekkorom óta vágytam egy barlangtúrára. Amikor lehet kúszni, mászni, „dagonyázni”. De valahogy soha nem jött össze. Tavasszal volt kedvenc keresztfiam névnapja és megígértem neki, hogy elviszem egy ilyenre (hátha ő is örülne). Sikerült közös szabad hétvégét találni, végre a minimum 4 fős létszámot is összehoztuk valahogy. Persze utolsó pillanatban pont az ünnepelt lett beteg. De mi azért elmentünk. Szerencsére egy humoros, végtelenül nyugodt vezetőt fogtunk ki. Felmérte a csapat adottságait, mind teljesítmény, mind a fizikai adottságaink - magasság és súly terén. Választhattunk is utat, nehezebbet vagy könnyebbet. Ugyan volt velünk egy 6 éves kisfiú is, de maximálisan bevállalós (meg az anyukája is), így a nehezebb úton mentünk. Hát mit mondjak, frenetikus volt. Pl. voltunk szendvicsben húsok: derékban csússz be egy vájatba (circa 30-35 cm magas) fejjel lefele, ha a derekad bent van, akkor a bal térdeddel próbálj meg fellépni (csak tudnám nálam magasabbak mit csináltak volna ott, de hát a vezetőnk is bejutott, tehát nem kivitelezhetetlen), lökj magadon egyet, majd lehető leglaposabb kúszásban csússz végig a hasadékon. A végén van egy kis öblösödés, oda told be a felső tested és fordulj meg, a lábad kerüljön lefele és kerülj hasról a hátadra. Ha mindez sikerült, akkor innentől a lábaddal csússz lefele, a fejedet előbb fordítsd jobbra, mert a lámpás barlangász-sapka különben nem fér el, dőlj teljes testel balra mint egy krumpliszsák, de közben már fordítsd a fejed balra és ha mindezt kivitelezted, akkor túl vagy a szerintem legnehezebb útszakaszon. :D Ha nincs a vezetőnk, akkor én azon a helyen tuti beszorultam volna, mert rossz sorrendben közelítettem meg a problémát és akkor eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy nincs klausztrofóbiám.

A sok eső miatt kicsit nehezebb volt, mint általában, mert minden sokkal jobban csúszott, a cipőink rovátkái hamar megteltek agyagként viselkedő homokkal. Ha valakinek van gumicsizmája, inkább azt javaslom. A bakanccsal egy gondom lett volna, hogy bokában nem hajlik úgy, ahogy kellene.

Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is kalandra vágyik, akinek legalább 6 éves a gyereke, vagy akinél a fejlődés folyamán kimaradt a kúszás…

Nekünk úgy volt 3 óra a túra, hogy állandóan megálltunk beszélgetni, a vezetőnk szerencsére magától is mesélt sokat és szívesen válaszolt, kerestünk kristályokat, kagylóhéjakat… De rohamtempóban 1,5 óra alatt is át lehet jutni. Ha gyorsabb a társaság, akkor több helyet meg lehet látogatni. A program előnye még, hogy mindegy, hogy odakint esik vagy fúj, esetleg havazik, ide mindig lehet jönni. Edzésnek sem utolsó, jó kis izomlázam lett a vállamban. 4 és 10 fő között indítanak csapatot, de én azt mondom, hogy jobb a kis társaság, mert ha mindig mindenkit végig kell várni, akkor unalmas lesz. Ja és a vékonyabbaknak jobb külön csapatba kerülni, mert akkor érdekesebb helyekre juthatnak el. Ha valaki nagyobb darab, akkor is lehet menni, maximum kihagyják a nagyon szűk helyeket. Saját tapasztalat szintén, hogy nem kell túlöltözni. Mivel én fázós vagyok, húztam harisnyát és melegítőt az anorák alá, de nagyon megbántam. A fele is bőven elég lett volna, fentre meg egy póló jó, mert az anoráknak hideg a tapintata belülről, de fázni nem fogunk. 

Egyszer (vagy többször) azért elmennék olyanra is, amit nem a nagyközönségnek szerveznek, ahol kötéllel is kell mászni, lent vannak 1 hétig stb. De lehet ilyenhez előbb el kéne mennem barlangász-képzésre és edzenem sem ártana. ;)

Ha valaki kedvet kapna hozzá: www.barlangaszat.hu. Egyszer kipróbálnám az aggteleki túrát is, ami hosszabb és drágább is, de ez még a jövő zenéje.

Ja és persze (ó én szegény ;) ) vissza kell menjek a keresztfiammal, hogy pótoljuk az ajándékát és esetleg, ha a 6,5 éves lányom is bevállalja, akkor őt is vinném.