Ugyan nem ezt akartam írni, de arra már valószínűleg nem lesz időm, amit eredetileg terveztem (jó kifogás, mert persze elfelejtettem mit akartam, és így legalább van kire fogni).

Hogy mi jó a mai napomban: voltam szokásos edzésen, megjöttek a gyerekekről az ovis fotók. (Majd időben kap minden illetékes belőle). Múltkor vettem végre magamnak farmerszoknyát (röpke 2,5 év után visszaadom húgomnak az övét - szerintem már nem is emlékszik rá). És ma végre mosva-vasalva napsütésben felvehettem színes harisnyával. És megdicsértek, hogy jól nézek ki. Segítettem anyukámnak számítógépes ügyben. Tegnap levittem a gyerekeket bringázni és kiderült, hogy L. kinőtte, Z. viszont belenőtt a biciklibe és ma megkaptam a kulcsot, ahonnan elhozhatom a nagyobb bicajt, így ma szolfézs után el is hozhatjuk, ami azt jelenti, hogy idén kezdhetem elölről a deréktörő mutatványomat. Ami a kisebbik lányom biciklioktatását jelenti. És ugyan ez tegnap történt, de L. azt mondta, hogy nagyon szeret tekerni. Azért örültem ennyire, mert tavaly még nagyon kevés volt a bátorsága és volt hogy a tanulás sírásban végződött, de "gonosz" anyaként nem hagytam, hogy feladja a tanulást és tessék, most itt az eredménye.

Ja és annak is örülök, hogy mivel reggeltől estig van program, így nincs idő takarítani ;) De különben is kit érdekel, ha úgy sem vagyunk otthon :D (Na jó, ez azért vicc, ha nagy takarításra nincs is idő, azért apránként mindig történik valami.)

Ja és ez sem ma történt, de még nem volt időm megírni, hogy Z-t agyon dicsérte az egyik óvó nénije (nem először), azzal a szöveggel, hogy ő senkinek nem szokott ilyet mondani, de Z. olyan tehetségesen táncol, hogy kivételesen azt mondja, hogy ezzel a lánnyal foglalkozni kell, nehogy feladjuk. Egyébként én is így gondolom, mert sokszor rájön Z-re a táncolhatnék és spontán módon olyan dolgokat ad elő, hogy leesik a szám, de mindig azzal hitegetem magam, hogy biztos csak elfogult szülő vagyok.