Napok óta (megvan az már1,5-2 hét is) foglalkoztat egy kérdés. A karácsonyfa kérdése. Amikor gyerek voltam és már az eszemet is tudtam, mindig plafonig érő erdei fenyőnk volt. Apa minden évben próbált finoman lebeszélni, de ahogy teltek az évek, mi egyre jobban ragaszkodtunk hozzá. Az sem zavart minket, hogy a nappali egynegyedét elfoglalja, még kisebb hely maradt játszani. Annyira szerettem az illatát, hogy (anyuval ellentétben) engem még a ragacsos gyantája sem zavart. Gondoltam, úgyis lekopik. Most itt állok két gyerekkel az oldalamon, szeretném nekik is megadni ezt az élményt. Na nem az égig érő fára gondolok, csak arra, hogy az egy igazi fenyő legyen. És a lelkem most viaskodik. Mert az életem jó részét az teszi ki, hogy próbálom a gyerekeimet és a hozzám fordulókat is úgy „nevelni”, hogy fontos legyen nekik a egészséges életmód és a környezetvédelem. Pont tegnap, ahogy jöttünk hazafele és sokadjára sétáltunk el a fenyőárus mellett, L. megszólalt: „Anya, én úgy sajnálom ezeket a fenyőket, mert biztosan nagyon fájt nekik, hogy kivágták őket.” Aztán kissé elbizonytalanodva mondta, hogy de az egyik mesében a fenyőfának az volt a vágya, hogy egyszer ő is karácsonyfa lehessen. Azért a fenyőt nálunk még mindig az angyalkák hozzák és ők is díszítik fel, én csak segíteni szoktam. L. meg is kérdezte a fenyőárus láttán, hogy innen fogok vásárolni? Én meg mondtam, hogy én nem, nálunk az angyalka hozza. És ezt elfogadta. Bár évről évre egyre inkább látom, hogy viaskodik benne az ész, meg az egyébként életében látott csodák élménye, szóval nem tudja, mit is gondoljon. De én úgy vagyok vele, ahogy egyre nagyobb lesz, és ahogy mi is, ő is saját magától fog rájönni, hogy mi ebben a lényeg. Nem hiszem, hogy külön felvilágosító órát kéne tartanom ez ügyben.
Visszatérve az alap problémához. A gyökeres fenyő nálam kilőve, már próbálkoztunk vele, pár napot sem bír ki ilyen meleg lakásban. Tehát nincs értelme. Marad a vágott és a műanyag fa. Apai nagyszüleimnél volt műanyag, hogy azért ott is legyen valami, így utólag bevallom, nagyon utáltam. Más kérdés, hogy abban az időben még nem lehetett kapni egészen élethűeket. Problémázom azon is, hogy mi a környezetszennyezőbb hosszú távon. Mert ugye a műanyag pár év alatt elcsúnyul és kikerül a szeméttelepre. Kétlem, hogy berakhatnám a szelektív gyűjtőbe. Gondolkodtam az IKEA-s változaton, megveszem, visszaviszem, még pénzt is kapok vissza és helyette ültetnek újat, de ha ez nem is látszólag az én pénztárcámat üríti, valójában azért azt és ugyanúgy ki lesz szedve egy fa, tehát a környezet megint nem fog üdvrivalgásban kitörni. Nem beszélve az odaautózásról, parkolási díjról… Folytassam? Mindenesetre még van pár napom tűnődni ezen. Ja és még egy. L. mikor mondta, hogy sajnálja a kivágott fákat és felvetettem egy műanyag fa ötletét, akkor azért ő is elgondolkodott a dolgon, bár végeredményre ő sem jutott. Z. meg szerintem annyira még nem látja át ezt a problémát.
