Optimistán nézek általában a jövőbe és ezért úgy gondoltam, 2012. maximum felforgathatja a világot, ha és amennyiben az emberek nem hajlandók tudomásul venni, hogy szeretet, türelem és odafigyelés nélkül (mind embertársainkra, mind a környezetre) nem lehet élni (illetve nem érdemes), de világvége nem lesz. Ezért 2011 nyarán elhatároztam, hogy beruházok egy bútorba, ami nagyon, de nagyon hiányzott a lakásból. Gyorsan végigböngésztem a neten, hol van olyan bútor, ami tetszik és még ki is fogom tudni fizetni (idővel). Találtam egyet. Bemegyünk az „R” betűs áruházlánc egyik üzletébe, ahol a kiszemelt bútornak, híre-hamva sincs. Kérdezem az egyik helyi dolgozót, mondja, hogy ja az nincs és nem is lesz, mert nem utánrendelhető (Megjegyzés, ez a bútor még mindig megtalálható a honlapjukon ahhoz az üzlethez kapcsoltan). Mindezt olyan flegmán, mintha nem lenne érdeke a bútoreladás. Kissé letörten (mivel aznap nem ez volt az első, amit nem sikerült elintézni) leültem egy kanapéra. Előttem egy kisasztal, amire az illető hölgy oda”tett” egy prospektust, hogy miből lehet választani. Tekintve, hogy egyik sem tetszett ráadásul én ehhez a stílushoz nem vagyok hozzászokva (nem is szeretnék), kijöttünk. Anyukám nem adta fel, később a hozzájuk közel levő városban próbálkozott, természetesen ugyanannál a cégnél, hátha náluk még van. Ott egy vérbeli eladót sikerült kifogni. A történet kedvéért előre bocsájtom, nem ő volt a főnök. Megnyugtatásomra üzente, hogy az nem volt jó minőségű bútor, ne sajnáljam. Ezért röpke 5-10 perc alatt - telefon és net segítségével - kiválasztottam egy szintén jól kinéző darabot (persze drágábbat). Én ugyanis Bp-en voltam. Megrendeljük a bútort (mindez történt augusztus utolsó napjaiban). Mondják, mivel a gyártó cég lengyel, a szállítási idő 8-10 hét. Mondom nem gond, csak jöjjön. 14. hét környékén kezdtem igen feszült lenni. Mindig megígérték, majd nem jött. Nov. vége/dec. eleje (nem tudom), bementünk az üzletbe, közölték, hogy ha augusztusban rendeltük, akkor jövő hétre 100%-hogy megjön. Eltelik 1 hét, anyukám telefonál és közlik, hogy ha mi nem aug. elején rendeltük, akkor a mienkre még várni kell. Közben olyan hírek terjengtek, hogy tönkrement az áruház és lehet majd pereskedni a befizetett előlegért. Más hírek szerint csak a lengyel gyárral van gond, nem teljesítenek időre. Drága szüleim mentek be, hogy na, akkor most mi a helyzet. Először a kedves beosztott jött, nagyon együtt érző volt, de közölte, hogy pont most bontottak szerződést a lengyel céggel. Közben megjelent a főnök, aki is minősíthetetlen hangnemben elküldte a beosztottat majd hasonló stílusban tájékoztatta szüleimet, hogy vagy futhatunk a pénzünk után, vagy választunk egy magyar cég által gyártottat. Érdekes, hogy fejük felett lebeg Damoklesz kardja és ennek ellenére egy főnök megengedi magának ezt a hangnemet. Volt újabb 5 percem kiválasztani a 3. verziót (persze egy még drágábbat). Szerencsére ezt már megint a beosztott segítségével (így e-mailen megnézhettem a színkollekciót). Mondták, 1 hét és szállítják. 1 hét múlva telefonál a beosztott, hogy holnap érkezik hozzájuk a bútorunk, és ha nekem jó, akkor azonnal küldenék is tovább Bp-re. De mivel csak sofőr jön, legyek szíves biztosítani valakit, aki segít felcipelni. Ha nem jó az időpont, akkor csak a következő héten, szerdán vagy csütörtökön tudják szállítani. Ha nem ez a kedves hölgy lett volna, biztosan kifejtettem volna a véleményemet (természetesen a jó modort megtartva), hogy ennyi pénzért még én biztosítsak embert...! Mondtam, 5 percet kérek, körbetelefonálok, hogy tudok-e ugrasztani valakit. Visszahívom, van segítség, mire a beosztott ezerszer elnézést kérve mondja, hogy a főnöke most cseszte le, hogy ilyet mondott nekem, majd csak a következő héten szállítanak. Egyvalamit nem értek (sok mindent nem, de ez utóbbi problémából csak egyet). Ha a bútor amúgy is a teherautón volt, akkor mi értelme volt leszedni, egy hétig a raktárban aszalni, majd újra felrakni. Részben böhöm nehéz, részben nagyobb a sérülés veszélye és egyébként is, már lassan fél éve várunk rá. Na mindegy. A vége az lett, hogy dec. 23-án délben végre-valahára megérkezett. A sofőrt kicsit sajnáltam, de ezek után már nem adtam borravalót.
Nem tudom, miért kellett ennek így történnie, de tudom, hogy ez nem volt véletlen. Valamiért nekem pont ezt a bútort kellett megvennem. És persze tehetnék panaszt, de minek. Ezt a főnököt megváltoztatni nem fogom tudni (sem a Bp-i eladót), és senkinek nem érdeke, hogy eggyel több üzlet menjen tönkre és még több munkanélküli legyen itthon. Más kérdés, hogy akkor hogyan fejlődhetne a kereskedelem és az eladói morál?
