Január felé, ha jól emlékszem, nagyobbik lányom mesélte, hogy van egy könyv, amit bent mesélnek nekik lefekvéskor és az milyen csúcs szuper. Máskor is rajongott már dolgokért, de nem mindig voltunk egy véleményen. Most viszont az óvó néni is ajánlotta, sőt egy kedves barátnőm is, akinek 3 lánya van. Húsvétra megkapta. Jelzem kiolvastuk, és alig vártuk mind a 3-an (tehát még én is), hogy minden nap este legyen és jöhessen a mese. Szuper volt. Modern és régi egyben. Mert a történet mai, de a család, aki szerepel benne, az felfogásban szerintem inkább régimódi (bár lehet nem ez a legjobb szó rá, de nem jut jobb az eszembe), pont olyan, ahogy én gondolkodom. És mostmár nálunk is van egyke nap a lányoknak. Némileg a könyvből és barátnőméktől véve az ötletet. Az első élvezője kisebbik lányom volt, aki is a Margit-szigetre akart kimenni. Sétáltunk, labdáztunk, pacit simogattunk. De legjobban a halom ebihal fogta meg.:) Sajnos a délutáni programot elmosta az eső, viszont így kicsit tudott pihenni, mielőtt összeszedtük a nővérét és együtt elmentünk fagyizni. Nagyon jó volt végül a nap és végre Z. is volt egyke és csak ő beszélt és nem vágott senki a szavába… Mielőtt pedig elfelejtem, elárulom a könyv címét: Mészöly Ágnes - Sünimanó