A történet úgy kezdődött, hogy kiderült, a gyerekek egy fellépés során bemutathatják, amit évközben tanultak. A fellépésre jegyet kell venni, tehát a naiv ex feleség üzen a családját elhagyó volt férjnek hogy szeretné-e látni gyermekeit ezen az eseményen. Mondom, az ex feleség nagyon naiv ennyi év után is, mert azt a választ várja, hogy: persze, hiszen a lányaimról van szó. De nem ezt a választ kapja, hanem: „Érdekelne, ha nem nálunk lennének a gyerekek azon a hétvégén.” Naiv anyuci még nem adja fel: „De hiszen a fellépés vasárnap 18 órára esik.” ( 19 órára amúgy is haza kéne hoznia őket.) Válasz: „Ha a gyerekek nem lépnek fel, nem érdekel, amúgy meg nem biztos, hogy korábban vissza tudunk indulni. „
Ad 1. Mit gondolt a volt férj? Hogy az ex felesége randira akarja hívni?
Ad 2. Este a nagyobbik gyerek telefonon kérte az apját, hogy nagyon szeretne fellépni, tegye lehetővé. Újabb bla-bla az apától. Sajnos ez szó szerint nem idézhető. Gyerek rákérdez, hogy ok, de akkor mi az azon a hétvégén levő alternatív program, ami miatt nem tudnak visszaérni a városba? Apa válasza: azt még nem tudja.
A helyzet jelenleg ott áll, hogy apuci még gondolkodik. Ezzel csak az a baj, hogy a fellépés helyszíne kicsi, a jegyek száma korlátozott. De hadd gondolkozzon, hátha elfogy a jegy és akkor már nem lesz min tűnődnie.
Nem árulok zsákbamacskát, aki egy kicsit is ismer engem és a volt férjemet, magától is rájöhetett, hogy rólunk van szó.
