1.Valaki mondja meg nekem, hogyha leírják, hogy az aspartam, acesulfam K és hasonlók milyen egészségtelenek, akkor miért kerülnek bele gyógyszerekbe/étrend-kiegészítőkbe? Mert a gagyi ételeket/italokat még értem.
2. Miért mondja egy bútorbolt, hogy szállítási idő 8-10 hét, ha 14 hét után is még mindig csak annyit tudnak mondani, hogy majd jön?
3. Hogyan lehetne meggyőzni egy testvért, hogy költözzön hozzánk, mert amíg nekem 3 napba telik (furulya órától furulya óráig), hogy azt mondjam rendben van, még egyik darab sem megy tökéletesen, de azért nagyjából tudod, addig ő jön és kb. fél óra alatt jobban beleveri a lányomba, mint nekem bármikor is sikerült eddig?
4. Van az ovinkban egy tűzoltó (ez az infó egyébként tök felesleges) apa. Apucit egyébként is gyakran látni, hozza-viszi a fiát. A múltkor azt hallom a papa szájából, hogy valamikor összehozhatnánk egy olyan igazi fiús napot. Kérdi a gyerek, az milyen? Mondja a papa, érted jövök délben és fiús dolgokat fogunk csinálni. Sajnos a beszélgetésük további részét nem halottam, mert pont ellenkező irányba mentünk. Hát, kívánok minden kisfiúnak ilyen törődős apukát!
5. Z. és a kedvesség. Múltkor bátyám hozta lányait, hogy megünnepeljük a szülinapjukat. Sajnos az én gyerekeim pont apás hétvégén voltak. De Z. úgy ment el, hogy azt mondta: anya, azzal a széppel teríts (megjegyzés: ezzel az ünnepi étkészletünkre célzott). Tegnap pedig éppen próbáltam feltekerni egy fénykígyót a boltívre, de a szék ingott alattam. Erre Z. felpattan, odaszalad hozzám és megfogja két kézzel. „Anya most már foglak, nem esel le.” Kicsit ugyan aggódtam, hogy ha mégis, akkor még őt is agyoncsapom, de olyan helyes volt, nem akartam elvenni a kedvét.
6. Idén önmagamhoz képest egészen gyors voltam, már ami az adventi dolgokat illeti. A karácsonyi fények és az adventi zokni halmot már felraktam a helyére. A koszorú pedig már majdnem kész van. Az úgy volt, hogy mint minden évben, gondoltam valami jól kinéző koszorút kéne alkotni. Eddig persze mindig másokét irigyeltem, hogy mennyivel jobb és ötletesebb, mint a mienk. Bevallom, most sem volt túl sok ötletem, hát „loptam” egyet. L-val elindultunk a virágoshoz fenyőágért. Az ötlettelenség miatt a gyertyás bácsit inkább kihagytam még. Szóval bemegyünk a virágoshoz és L. szeme azonnal megakadt egy adventi koszorún. A díszítés pedig pofon egyszerű: gyertyák természetesen, kampó alakú nyalókák és 2 mézeskalács emberke. Nem kizárt, hogy masni is volt rajta, erre már nem emlékszem. Másnap elrohantam az alábbi boltba: http://sugarshop.hu/kinalatunk/csokik-cukrok-nyalokak.html (már a honlap látványától szuvas lesz az ember foga J és a jobb elképzelhetőség kedvéért: http://budapest23.eu/sugarshop-mar-a-paulay-ede-utcaban-is). Minden elvemet félredobva bevásároltam. Szó szerint cuki lett az eredmény. Gyermekeim elkezdtek üdvrivalgásban kitörni és ugrálni, hogy hurrá, karácsony van. Alig bírtam őket leszerelni, hogy addig van még egy hónapunk.
7. L. és a karácsonyi kívánságlista: „Anya, mit írjak az angyalkáknak? Mindenünk megvan, ami kell. Na jó, inkább rájuk bízom, ők biztosan tudják, mire van szükségünk.”
