Nagyon vegyes, mert szokás szerint mindig csak halogattam az írást. Remélem minél több dolog eszembe fog jutni.
„Gyermekeim, az eszeteket az apátoktól örököltétek, mert az enyém még megvan” J
Aztán egy komolyabb: Egy tudományos felmérés részeként megkérdeztek 4-8 év közötti gyerekeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. Íme a kedvencem: „Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.” Zsolti – 4 éves.
Péntek 13. Nagyon szeretem. Nekem nem volt rossz tapasztalatom ezzel. Sőt! De mi van akkor, ha egy helyre kerülök egy olyan családdal, akiknél ez rossz? A célállomástól pár kilométerre lerobban a kocsijuk, vihar lesz és a gyerekeim félnek – ki kell „menteni” őket a faházból, jól eláztunk, a vízszintesen eső eső befolyik…, soroljam még?
Csesznek: egy falu. Várral. Nagyon szeretem. Közel van a szüleimhez, sok kirándulóhely van körülötte és 10 éve már létezik olyan, hogy Cseszneki nyár. (www.csesznekinyar.hu).
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a várakat, a várjátékokat, szeret enni, szereti a színházi előadásokat. Egész nyáron vannak programok elosztva. Idén a 19-ei István a király előadáson voltunk. Először néztem, hogy mit akarnak 7000 főt befogadó kőbányaszínházzal. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyi ember megjelenjen. De mégis! Alig volt üres hely. És csak pár ember volt, aki előadás közben felugrált sörért, cigarettázni… A nagyon nagy többség végigülte nyugodtan az előadást. Kényelmes szalmabálák voltak a székek. Tök hangulatos volt az egész. És még az időjárás is megkímélt minket. Mindkét lányom gyönyörűen végigülte, még a kicsi is elég jól követte a történteket. A végén pedig tűzijátékkal örvendeztették meg a közönséget. Ha még az Istvánt játszó színész megtanulná a Himnuszt helyesen, úgy ahogy az eredetileg le van írva…! Nagyon sokan félreéneklik. Az eredeti szöveg úgy van, hogy „Hozz rá víg esztendőt” Sajnos e helyett a Hozz reá… szokott elhangzani. És így a dallam úgy módosul, hogy a „hozz” szóban van egy hajlítás.
Gyerekkori vágyak: Vágyam volt látni a Porgy és Bess-t színházban. Tavaly Grazban a Styriarte Festival-on volt szerencsém. Szerettem volna látni a Carmina Burana-t is, sajnos amikor előadták idén nyáron, éppen nem tudtam kiutazni. Cserébe viszont július végén láttam a Denevért a Theater an der Wien-ben. Eléggé modern felfogásban. Ez egy amúgy is pörgős darab, de így, hogy az összes szereplő egyszerre van a színpadon… Hát nagyon kellett figyelni J Remélem más előadásokat is fogok még látni! De ezek után ne gondolja senki, hogy milliomos vagyok, ugyanis ezekre a darabokra magyar átlagfizetésből bejutni, hááát, hogy is mondjam elég nehéz. Szerencsére van surranó pálya. Örök hálám érte az illetékesnek!
Voltam a gyerekekkel cirkuszban. Még jó, hogy ők élvezték. Én amúgy sem szeretem, mert a bohócoktól általában inkább sírni tudnék, az állatkínzástól feláll a hátamon a szőr… Mindegy, a gyerekekért mindent. Mert a zsonglőrök, tornászok, állatidomár… végtelenül gyenge produkciót mutattak be. És be kell valljam, kivételesen még a bohóc volt a legjobb. Biztos az a baj, hogy láttam TV-ben neves társaságok műsorát és ahhoz viszonyítom. De akkor is! Ez a Fővárosi Nagycirkusz! Mit várhatunk akkor a többitől? Azon már meg se lepődtem, hogy néhány művész arcának enyhén szólva is régi ÉK-i szomszédunk vonásaik vannak.
Aztán felmentem velük a Várba. Természetesen Siklóval. Ki hinné, hogy az én 3,5 éves lánykám azért hisztizett a múzeum bejáratánál, mert ő festményeket akart nézni sétálás helyett. Az összes turista sajnálva nézte. J Igazából azért nem szerettem volna bemenni, mert a kirakott reklámplakátok szerint olyan kiállítások voltak, amiket úgy ítéltem, meg, hogy nem nekik valók. De aztán megkérdeztem, és kiderült, hogy az állandó kiállítás létezik Munkácsy-val és a többiekkel. Másfél óra után mondták, hogy na most elég, menjünk haza. Addig képtől képig mentünk, és özönlöttek a kérdések, hogy mi a kép címe, ki van rajta, mit csinálnak. Persze amiről tudtam meséltem. Mátyás szobrának láttán örömujjongásban törtek ki. Sajnos Zita királynéról nem találtunk festményt. Nem tudom, hogy egyáltalán létezik-e ebben a múzeumban, de abba a terembe már nem tudtunk bemenni, ahol létezhet.
Ennyi jutott eszembe, pedig tudom, hogy volt még.