Tszm egy csúcs szuper hely. Akik párhuzamosan olvassák az eloretolthelyorseg.blog.hu-t, azok már nagyon sokat olvashattak róla és gyönyörű fotókban gyönyörködhettek. Most ezt a hagyományt követném. Ugyanis, ha ott vagyunk, akkor igyekszünk a programba beszúrni kisebb-nagyobb kirándulásokat. És ha kirándulunk, akkor mindig csinálunk valami olyat, amit nem terveztünk, ami csak úgy jött. Mint pl. 2 hete a fél csapat az egyik közelben levő patak vizében „fürdött”. Én is J Szerencsére akkor is sütött a nap, így megúsztuk betegség nélkül.

Ma is elindultunk. Cél a közeli kőbánya volt. Csak úgy, mert hogy arra még nem jártunk.

Rövid mondatokban szemléltetném, mi is történt, és ahol tudom, fényképet is illesztek be.

Csipkebogyó-szezon van. L. szépen gyűjtötte kabátzsebébe, amit leszedtem. (Tea vagy szörp lesz belőle, még nem tudom). Z. pedig  nyalogatta le az ujjamról a lekvárszerű belsejét.

Aztán különböző magasságú bálahalmokat másztunk meg. A felnőttek is, mert szerencsére senki nem felejtette el, hogy is kell gyereknek lenni.

Felmásztunk vadász lesre, mert ahova fel lehet menni, oda mi megyünk. A közelében pedig már ki volt rakva egy tartóba a marhasó télre az állatoknak.

Az út mentén elhullott magból kikelt, megnőtt és megérett napraforgóból is gyűjtöttünk. Jó lesz még nassolni a gyerekeknek, kenyérbe, madaraknak…

Csodáltuk (szokás szerint) a természetet. Íme egy példa, hogy a természet milyen „giccses” tud lenni a színeivel. Ez Kecskerágó (Celastraceae). Gyönyörű, nem?

A falu határában láttunk egy elhagyott házat, amit mintha valaki próbálna felújítani, de van még mit csinálnia. Ennek a háznak az oromzatán volt:

 És én már csak azt nem tudom, hogyha egyszer lebutítottam a képeket, akkor miért jelentek meg mégis ilyen óriás méretben?