sze
17

Az úgy volt, hogy amikor 2 éve beköltöztünk az albérletbe, akkor egy ideig rendszeresen éjszaka megszólalt az ajtócsengőnk. Eleinte merészen kinéztem, de soha senki nem állt az ajtó előtt. Ilyenkor valamivel kipeckeltem, mert még az a régi jó, halottakat is feltámasztó csengőnk volt és nem bírtam kivárni, hogy magától abbahagyja. Reggel pedig eltávolítottam a papírt, konyharuhát, mikor mit. És csend volt. Villanyszerelő látta, semmi baja. Aztán egyszer csak abbamaradt. Amikor szóba került, hogy elköltözünk, újra elkezdődött az éjszakai csengetés is. Átcuccoltunk az új helyre. Eleinte csak a folttisztítót tartalmazó pohárka zuhant le rendszeresen. Nem igen vettem tudomást róla, biztosan én raktam fel minden alkalommal rosszul. Aztán az egyik nap mindhárman otthon voltunk, a gyerekek játszószobáját raktuk össze, hogy végre a majdnem utolsó dobozoktól is megszabaduljunk. Ülünk bent, tőlünk legalább egy méterre a porszívó bekapcsolt. Majd kb. 20 perc múlva a játékos polc tetején levő porcelán fejű baba kezdett el zenélni és forogni. Este még egyszer leesett a pohár. Akkor már kezdtem sokallni a dolgot. Másnap délelőtt úgy tett a mobilom, mintha lemerült volna, nem lehetett elérni. Meglepődtem, mert előző nap töltöttem fel. Mikor itthon bedugtam, a normális képernyője jelent meg. Nem kellett külön bekapcsolnom, pin kódot beírnom stb. Mivel megjelent a képernyő, gondoltam minden rendben, működik. Hívott N. H-né, csörgött a mobil, de a telefon egyetlen egy gombra sem reagált. Visszaszóltam neki a munkás telefonról, hogy mi a helyzet. Közben szétszedtem darabjaira a készüléket, összeraktam, továbbra sem működött. Ekkor már nagyon nevettünk a gyerekekkel, hogy biztosan szellemünk van. Még poénkodtak is, hogy milyen jó lenne egy szellem, mert megírná a leckét, kitakarítana, főzne… és több időm maradna a gyerekekkel játszani. Gondoltam miért ne, nagyon szépen megkértem a „szellemünket”, hogy amíg szétkapom újra a telefont, legyen szíves megjavítani, mert nagy szükségem lenne rá. Szétkaptam megint darabokra, újra összeraktam és lássatok csudát, működött minden. Azóta viszonylagos csend van. A kádon levő játék zuhant csak le, de ezt már régebben is csinálta, nem vettem fel.  J

A bejegyzés trackback címe:

https://vackor1b.blog.hu/api/trackback/id/tr243234775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2011.09.26. 12:00:25

Talán 6 éves korig látjuk a szellemeket, a "tudatos" nevelés azután "elfelejteti" velünk ezt a képességet.
Mibe csomagoltátok, hogy veletek ment?
Engedjétek szabadon, vagy kérdjétek meg, hozzátok jött-e segítségért?

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.09.26. 17:34:41

a múltkor egyedül voltam itthon, és pont akkor olvastam, amit írtál. Már szóban is hallottam ugyan, de így olvasva elég nagy hatással volt rám, be is voltam tojva aztán, míg el nem aludtam.

Nálunk ne próbálkozzon senki ilyen porszívóbekapcsolós trükkökkel, ok? hacsak nem akarja, hogy sikítva rohanjak ki a házból.

vackor1b 2011.09.30. 10:10:18

Sajnos már Z. sem látja, ha létezik tényleg. Pedig még nincs 6.

N. H-né! Hidd el, nem volt benne semmi félelmetes. Inkább vicces. Mi legalábbis mindhárman jót mulattunk.
Azóta nem történt semmi. Lehet nem szereti, ha nyílvánosságra kerül a léte? ;)
süti beállítások módosítása