Kicsit visszamegyek az időben (mert hát hosszú idő eltelt, mióta egyáltalán megszületett a fejemben, hogy néhány dolgot leírnék szívesen). Valamikor augusztusban ültem a Balaton partján. Szerettem volna kicsit olvasni, miközben fél szemmel sasoltam nagyobbik lányomat. De egy kis társaságra lettem figyelmes. Bár sokmindenre következtetni tudok csak, mégis olyan aranyos volt, amit láttam. Két anyuka és a gyerekeik lebicikliztek a partra. Láthatóan inkább csak terepszemle volt a cél, mert fürdőruhát nem hoztak. De hát milyen a Balaton (remélem bemutatnom nem kell senkinek), elcsábította őket. A kisgyerekekről lekerült a ruha és a mamák sem bírtak ellenállni a víznek. Egyikük pólóban és farmerben, másikuk majdnem így, de póló nélkül, csak úgy melltartóban és gatyában vágott bele a játékba. Ránézésre olyan igazi fiús anyukáknak néztek ki (legalábbis amilyen az én fejemben egy fiús anyuka :) ). Sportos, nyurga test, rövid haj és sok-sok elevenség. Olyan jó volt látni, ahogy minden nyűglődés nélkül (hogy nincs fürdőruha) bent pancsoltak a vízben. Várat építettek, kergetőztek, iszappal kenték egymást és a gyerekeket is. Nem volt fegyelmezés, kiabálás a gyerekekkel, szabadon tombolhatott mindegyik. Az én fejemben valahogy így néz ki egy nyaralás a szülőkkel. A két mama annyira belejött a játékba, hogy egymást dobálták iszappal, birkóztak, mint a gyerekek és közben dőlt belőlük a nevetés. Nekem, mint szintén anyának csak 1 dolog nem tetszett (bár ráfogható, hogy a játék hevében nem tulajdonítottak elég jelentőséget a dolognak). A legkisebbik fiú, látva a mamákat birkózni, elmerülni a víz alatt, megijedt. És akkor az anyukája odaszaladt megsimogatta, de elfelejtette elmondani a fiának, hogy ez csak játék, nem bántják egymást. Tényleg csak ennyi hiányzott. Pár perc (vagy még annyi se) beszédet jelentett volna, hogy az a csöpp gyerek megnyugodjon. Mindenesetre még így is olyan jó volt látni, hogy léteznek még ilyen anyák. Szerencsére hasonlóban volt aztán részem 2 nappal később. De akkor én már tanulva a fenti szülő hibájából, megbeszéltem a gyerekeimmel, hogy mindez játék. Így aztán ők is végigkacagták az anya – nagynéni - unokatesók szórakozását.  Mindezt a történetet pedig azért írtam le, mert látványnak nagyon aranyos volt és még tanulni is lehetett belőle... Érdemes nyitott szemmel járni-kelni a világban.