Eredetileg írtam volna 3 héttel ezelőtt ide, de végül úgy láttam jónak, hogy jobb, ha az az írás abban a formában, ahogy megszületett, nem kerül fel ide. Mindenesetre jó volt, hogy kiírtam magamból. Itt és most csak a lényeget mondom: Arra nevelem a gyerekeimet, hogy legyen/lehessen véleményük. Ne csak a gyerekek felé, hanem nyugodtan mondják azt a felnőtteknek is. (Persze folyamatosan próbálom finomítani a kifejezés módját náluk, de azt hiszem ez természetes folyamat). A probléma ott kezdődött, hogy egy „úriember” képtelen volt elviselni azt, hogy egy gyerektől kritika (megjegyzem nagyon is jogosan) érte őt és a lányát. Nem is nevezném igazán kritikának, inkább kérésnek, hogy vegyék figyelembe a másik ember területét és vigyázzanak a másik tulajdonára. Sem a kérésben sem annak kifejezésmódjában nem találtam kivetnivalót. A papa mégis magából kikelve, hordta le a lányomat és utána engem, hogy hogy képzelem én azt, hogy a gyermekem bármiről is vélemény nyilvánít egy felnőtt felé. Kb. csak le nem hülyézett, mert így nevelem a lányomat. Amiért pedig ezen akkor nagyon fennakadtam, egyrészt mert sajnálom a gyerekeit, hogy milyen szólásszabadság lehet náluk, másrészt meg attól féltem, hogy ez majd törést okoz a lányomban. Így aztán még aznap délután, otthon, nyugodt körülmények között átbeszéltem vele a történteket. Csak remélni tudom, hogy ez elég lesz.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
már
26
2
hozzászólás Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vackor1b.blog.hu/api/trackback/id/tr721871218
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.03.30. 10:12:33
na de miert nem irod le rendesen, hogy mit tortent? miert kellett szolni? ez igy eleg homalyos.
vackor1b 2010.04.08. 21:03:42
A sztori akkor. Persze nem nagy szám, elég banális volt az alapprobléma, inkább a reakció volt szerintem közönséges. Szóval, mint tudvalevő (aki járt óvodában az tudja), hogy nagyon kicsi a hely a gyerekek holmijának. Ráadásul a mini szekrényen ketten osztoznak. Gondolom, ez mindenütt így van, talán az alapítványi ovikban nem. Bár „Hajnalkám, te ezt nem tudhatod”. És valamiért ennél a csoportnál úgy alakult ki a rendszer, hogy az alsó kosarat és a felső polcot is osztják. Ahelyett, hogy az egyik gyereké lenne a felső polc, a másiké meg az alsó kosár, ahogy ez Z-nél teljesen jól működik. A lényeg, hogy alig van hely néhány ruhának. L. szekrényszomszédjának viszont rendszeresen annyi ruhája van bent, mintha a fél ruhatárát bent tartanák a szülei. És ez még hagyján, mert hát glédába rakják, aztán jól van. De ez a kislány borzasztóan trehány (még a korosztályához képest is). És állandóan be van hányva a holmija, rendszeresen a mienkére. És ez még mindig semmi, ugyanis a kislány ruhái meglehetősen koszosak. A fehér már olyan szürke, hogy az szégyen. Ráadásul szemetet őriz a ruhák között. Zsíros csoki papír stb. Néha már L. ruhái közül szedtem ki ezeket. Én meg fogtam magam és a többedik alkalom után kidobtam. Az apuci mélységesen fel volt háborodva, hogy az ő lányának tulajdonát én ki mertem dobni. Az óvónők direkt kérték, hogy ne legyenek ilyenek a szekrényekben. Ez is gond volt, hogy L. ezt is elmondta a kislány apjának.
Tehát csak ez volt a probléma, hogy más koszos ruháit, szemetét már untuk állandóan kiszedni L. ruhái közül.
Végül egyébként az lett, hogy tényleg annyi ruhát hagytam bent L-nek, amennyi vészhelyzetre elég és elfér a zsákjában. Akkor legalább nem lesz koszos. Aztán az óvónők beszéltek a kislánnyal, aki megígérte, hogy figyelni fog a holmijára. Kb. 1 hétig tartott, aztán borultak újra a koszos ruhák, így mi visszatértünk a zsákos módszerhez és ez azóta is így van.
Tehát csak ez volt a probléma, hogy más koszos ruháit, szemetét már untuk állandóan kiszedni L. ruhái közül.
Végül egyébként az lett, hogy tényleg annyi ruhát hagytam bent L-nek, amennyi vészhelyzetre elég és elfér a zsákjában. Akkor legalább nem lesz koszos. Aztán az óvónők beszéltek a kislánnyal, aki megígérte, hogy figyelni fog a holmijára. Kb. 1 hétig tartott, aztán borultak újra a koszos ruhák, így mi visszatértünk a zsákos módszerhez és ez azóta is így van.