Másnap a korábban már említett barlangtúrán voltunk. Most végre az ünnepelt is velünk volt. 4 gyerekből és 2 felnőttből állt kisebb társaságunk. Múltkor meséltem a „Szendvicsről”, hogy az milyen egy hely. Sikerült a múltkori túravezetőnkkel menni, aki kitalálta, hogy bár a csoportban új tagok is vannak, mégsem a Szendvicsbe vinne, hanem a Vinklibe. Felelőtlenül beleegyeztem ;) Míg a Szendvics így utólag csak azért nehéz (szerintem), mert jó technikával lehet csak keresztülmenni rajta, addig a Vinkli fizikálisan is nehéz. Az Idegen Szavak Gyűjteménye szerint a vinkli: „lakatosok használják a fémmegmunkálásban, a gyors és pontos derékszög (90 fok) méréséhez”. Itt a barlangban ez annyit jelent pontosan, hogy nem elég, hogy derékszögbe kell fordulnod egy nagyon szűk helyen, hanem azt is, hogy mivel széltében nem férsz el, ezért a felnőtteknek az oldalukra is kell fordulni. Tehát összesen az azonos oldali 1 kezed és lábad van lent. De hogy ne legyen egyszerű a dolog, mivel a rés alja v alakban záródik, a csípődet felfele kell tartani, különben beszorulsz. Naná, hogy a csipet-csapatból én voltam az, aki úgy döntött, hogy nem bírja tovább és leeresztettem a csípőmet. Öreg hiba volt :D Utána nem elég, hogy vissza kellett másznom, hogy levegőhöz jussak, előbb meg kellett küzdenem a kiszabadulás nehézségével is. Így aztán a röpke 7 méteres távot másfélszer tettem meg ebben a pózban. Úgy kell nekem :D És ha valaki azt hinné, hogy az ilyen helyzetek kedvemet szegik, az nagyot téved. Ha lehetne, már most indulnék vissza egy újabb túrára. Ja és a lényeg, hogy a 6,5 éves lányom is velünk volt. Kicsit aggódtam, hogy egy „hercegnő” hogy fogja viselni, de le a kalappal előtte. Egyetlen nyafogás nélkül ment, és mikor mondtam neki, mennyire meg vagyok lepődve rajta, vigyorogva közölte, hogy „de hát anya, miért nyafognék, mikor élvezem”. Már aznap este azt kérdezte, hogy mikor megyünk újraJ
És egy kép ízelítőül a csapatról a túra végeztével (sajnos csak gyenge mobiltelefonos):