Most éppen verseket olvasok esténként lánykáimnak. Az aktuális könyv Szabó Lőrinc verseit tartalmazza (na nem az összeset, csak néhányat a gyermeki ésszel is felfoghatók közül).

Ma esti utolsó ez volt:

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

http://www.funvid.hu/index.php?page=videos§ion=view&vid_id=106631

Sajnos beilleszteni nem engedte, de azért így is megnézhető.

Múltkor a nagy hőségben, a közeli indiai kifőzdében a szakács hozott nekem kedvességből 3 dl mangólevet. Ma a kedves hentesünk küldött a lányaimnak egy nagy zacskó cseresznyét. A kínaiban levő pultos hölgy pedig rendszeresen ad valami chips szerű valamit L-éknak, ha veszünk ott ételt.

Szeretek itt lakni!

Igyekszem azokat a dolgokat, amik nekem beváltak, megosztani. Persze az eredeti recepteket én is máshonnan veszem, csak gondolom, ha ismerős írja le, akkor nagyobb bizalommal próbálja ki más is.

Az alap volt, hogy a sok egészségtelen dolgot tartalmazó samponokat nem szerettem volna tovább használni. Persze ma már lehet kapni számos egészségeset is, többet is volt szerencsém kipróbálni, de valahogy soha nem éreztem azt, hogy az a tökéletes. Azután találtam végre egy receptet, amire azt mondtam, hogy igen, ez kell. Ráadásul nagyon könnyen elkészíthető.

Hajsampon: 2 tojás (zsíros hajúaknak csak a sárgája), 1 citrom leve és tetszés, illetve különböző célok elérése érdekében 100%-os illóolaj. Nekem a teafa vált be. Ez kb. 2 közepes hajhosszúságú és -sűrűségű embernek elég. A tojásokat felverem, belefacsarom a citromot, átszűröm (mert ki akar tojásfehérje és citrom darabokat a hajába), majd belecsepegtetetek úgy 10-20 csepp illóolajat. 2 percig dörzsölöm a fejemet vele, majd jó alaposan kiöblítem vízzel. Én ennyit szoktam tenni, de így tojás szagú marad egy kis időre (pár óra) a hajam. Ha valakit ez zavar, akkor leöblítheti borecet-víz 1:4 arányú keverékével (persze ezt is ki kell utána öblíteni). Akivel kipróbáltattam eddig, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó. Volt, aki azt mondta, olyan, mintha több lenne a haja (pl. én is). Azt hiszem, az sem utolsó szempont, hogy ki lehet utána simán fésülni a hajunkat.

Ezt az oldalt pedig most találtam: http://www.okotars.hu/sites/default/files/testapolo_kislexikon_Okotars_Alapitvany_pdf.pdf

Még én sem olvastam el, de gondolom érdemes belenézni, természetesen ésszel.

Nagyon, de nagyon szeretem a sóskát. Ráadásul szezonja van, de Z. miatt nem tudtam a szokásos módon elkészíteni. Kétfelé meg lusta vagyok főzni, így született az alábbi recept:

Előkészített sóskát összeturmixoltam 2 tojással, rizstejjel (lehet zabtej is, az olcsóbb és az Alnaturás még finom is) illetve raktam bele 1 kk. keményítőt. Ez utóbbi nem muszáj. Ja, és nyírfa cukrot. Hőkezelés a tojás miatt (és esetleg a keményítő miatt).

Hmmmm…  Ha nem kellett volna hagynom a lányaimnak, képes lettem volna az egész lábosnyit megenni.

Amikor az alábbi filmecskét megláttam, rögtön eszembe jutott, hogy mások mit gondolhatnak rólam. Főleg olyanok, akik csak élnek bele a vak világba, mert az élvezetek előbbre valók, mint mondjuk az egészség vagy környezetvédelem.

Íme a videó:

Persze ez csak kifigurázása a jelenlegi helyzetnek, ugyanis mióta vegyszer és káros anyagoktól hemzsegő kozmetikumoktól mentesen élünk, eljárok edzeni… sokkal jobban érzem magam. Ez az életvitel egyáltalán nem okoz nehézségeket és sokkal jobb nemcsak az erőnlétem, de a kedvem is. Persze nem vagyok mazochista, ami a szórakozást illeti. És azt sem gondolom, mindettől tutira több ideig fogok élni, csak azt, hogy jobb minőségben.

Ma bementem a zenesuliba panaszkodni, hogy most miért is állt elő ez a helyzet. Annál értelmesebbet, mint hogy még óvodás (szeptembertől egyébként is iskolás), meg hogy abban a suliban nincs hely, nem tudtak mondani. Mindenesetre nem sok jóval kecsegtettek. De úgy tűnik nem volt hiába való a reklamálásom, mert nemrég hívtak, hogy másik iskolába be tudják rakni (ami ráadásul srégott szembe van a leendő iskolájával). Szóval HAWAII SUNSHINE. Most már csak be kell bizonyítani, hogy nem hiába vették fel L-t. Hátrány, hogy így mindig meg kell oldanom a cipelését, mert azért egy hatalmas út választja el a két sulit, de ha ez az ára, valahogy megoldom.

...újabb bejegyzés idézet, még mindig William Oslertől, hasonló az előzőhöz:

The good physician treats the disease; the great physician treats the patient who has the disease.

Szeretném ezt a napot inkább valami széppel befejezni. Megmutatom, hogy 7 éves lányom mit alkotott csak úgy sitty-sutty. (Tanárai a kisebbik nagynénje és az anyukája). Ez az első többsoros darabja, még soha nem készített ilyet:

...még akkor is, ha tudom, hogy nem egészséges. Megjelent a zeneiskola honlapján, hogy a lányomat zenei előképzőbe javasolják. Oda, ahova már egy éve jár és ahol a szolfézs tanár szerint az egyik legígéretesebb gyerek. Szerencsére ma van szolfézsóra így tudtam beszélni a tanárral, aki szintén ki van akadva és mondta, hogy holnap feltétlenül menjek be a zeneiskolába tisztázni ezt a helyzetet. És még azt is mondta, hogy hivatkozzak nyugodtan rá, hogy ő mondta, hogy L. nagyon jó képességű gyerek. Hááát, kíváncsi vagyok. Addig is próbálok lehiggadni.

Az alábbi cikkre hívnám fel a figyelmeteket: http://www.homeopata.hu/doc/magas-potenciak.pdf.

Remélem Gem, ez nem száz éves tudomány? ;)

It is much more important to know what sort of a patient has a disease than what sort of disease a patient has. (Sir William Osler). Szebben nem is mondhatta volna.

Az alábbi iromány még ápr. 30-a éjjel született.

Szabad hétvégémen kiutaztam húgomhoz. Ez már önmagában mindig jó, mert nagyon jókat tudunk beszélgetni, de ritkán tudjuk ezt megtenni a távolság miatt. És amiért még jó, mert bár külön utakon indultunk el, a lényeglátásban hasonló helyre jutottunk és remélem a fejlődésünk már párhuzamosan megy (és a végtelenben találkozik), ha az utak módja, továbbra is különböző. A mostani látogatásnak is nagyon sok pozitívuma volt, van és remélem holnap még lesz. Az alap persze a beszéd, amihez társul shoppingolás, séta, sushi evészet, szép épületek látványa, illatok, vízipipa, társasjáték… De ami a legfontosabb élmény, az az „utazás”. A múltamba és/ vagy a legbelső énembe? Ki tudja. Mint említettem korábban, húgom prananadizik és tud „utaztatni”. Ez utóbbitól borzasztóan féltem. Valahogy úgy voltam vele, mint szerintem a legtöbb ember, hogy féltem látni ezt a belső világot. Mit fog kihozni? Ciki lesz vagy egyáltalán meg fogok tudni birkózni azzal a problémával, amit a felszínre hoz? De azt is tudtam, hogy nem futamodhatok meg előle. Ha ezt tenném, akkor ott lesz egy kudarcélmény, hogy nem mertem megtenni és azt nem akartam. A cél lelkem építése, ha lehet a legmagasabb szintre.  Így utólag nyugodtan mondom, hogy nagyon jó volt. És ez nem azt jelenti, hogy könnyű volt. Volt sírás örömömben, bánatomban, félelem és feloldozás. Olyan dolgok jöttek elő, amik nagyon jól szembesítettek azzal, hogy van, amiben a felszínt láttam csak és csak azt értelmeztem. Hirtelen felbukkanó, majd gyorsan el is süllyesztett érzések nyertek az „utazás” alatt értelmet. Most már sokmindennek (de még messze nem mindennek) megláttam a mélyét és így a felszín teljesen új értelmet nyert. Sajnos azt nem írhatom le, hogy mi minden volt probléma és ezek milyen más értelmet nyertek. Részben mert leírva másnak nem úgy érthető(és egyébként is magánügyJ) , részben meg azért, mert ezeket az új értelmeket még nekem is magamévá kell tenni . Újra és újra átgondolni, rögzíteni, hogy ez miben más, mint ahogy eddig gondolkodtam, cselekedtem.  Mik irányították az érzelmeimet. Segítenek az átélt helyzetek. Most, hogy már látok egy mélyebb réteget, tudom, hogy miből fakadnak és hogy miért nem jó a reakció, mert látom, hova vezet. Most már ennek a tudásnak a birtokában kell tudatosan tovább élnem az életemet, mert az egésznek csak akkor van értelme.

A lényeg: aki csak teheti, és szeretne mélyebb rétegekbe kerülni, szeretne szebb, kiegyensúlyozottabb életet élni, szeretne megszabadulni a korábbi ÉNek problémájából fakadó, öröklődő feladattól (azáltal, hogy megoldja őket) az próbálja ki az „utazást”.

(Remélem hugi, nem írtam butaságot?! Ha igen, javíts ki légyszi!)

Ahogy emlékszem a gyerekkoromra, valahol ott kezdődött az aggódás értem, hogy jött a 8. osztály és felvételizni kellett. Gondolom, erről édes jó anyám másként vélekedik, de én csak erre emlékszem. Most itt állok anyaként. Nagyobbik lányomnál már ott kezdődött, hogy vegyék be abba bölcsibe, amibe szeretném, mert a szomszéd bölcsőde nagyon rossz. Felvették. Aztán szerencsére az első óvoda ennek a folytatása volt, ott nem aggódtam. 2 év után felköltöztünk Bp-re és már megint aggódtam, hogy a kerület legjobb ovijába kerüljünk. Ez is sikerült. Újabb 2 év telt el, itt volt az iskolafelvétel, kiszúrtunk egy nagyon színvonalas iskolát. Igen ám, de túl sok embernek tetszett. Sorsolással bejutottunk. De hogy ne legyen vége a dolgoknak, ma hangszerfelvételire ment. 10-én lesz eredményhirdetés. Szolfézstanár szerint nem kell izgulnom, jó képességű a lányom. Én abban hiszek, ha látom a zeneiskola honlapján a felvettek között. Ja és csak fél füllel hallottam, hogy állítólag június első hetében lesz a szolfézs vizsga. És a lányom még el sem kezdett iskolába járni!

Tök mázli, hogy L. ebből semmit nem vesz át. Megy és csinálja a dolgát minden különösebb izgalom nélkül.  És még mindig nem tudom mire nálam ez a nagy felhajtás, amikor mindig minden a legnagyobb rendben zajlott eddig is. J

És ami kimaradt:

Tulipán folyam:

 Az elmaradhatatlan szuper kalács

 Kis lovacskám műfüvet eszik

Toboz kezdemény

Itt a vége, fuss el véle.

Ebédre tapsi füles, akarom mondani tepsi füles. Délután játék-játék. Este altatás után (az esti mesét húgom szolgáltatta minden nap, utólagos köszönet érte) újabb boszorkánykonyha: por deo (kávé, szódabikarbóna és rizsliszt – hatékonyságának ellenőrzése még tesztelés alatt, eddig bevált), sminklemosó/arctisztító (levendula, körömvirág stb.) A konyha receptjeiért szerkesztőségünkhöz lehet fordulni.

Hétfő reggel viszonylagos nyugalom, búcsú húgomtól, egy órával később nővérem és egész pereputtyának üdvözlése. Locsolkodás, újabb ajándékkeresés hidegben és szemerkélő esőben. Újabb nagyon finom ebéd. Majd az ebéd lesétálása.

Hófehérke házát is megkerestük, de senki nem nyitott ajtót

Szamarakat is láttunk

Sőt, találkoztunk a 4 Teletubbies-val is

Z. gyakorol, hogy utcai zenész lehessen

És a hétvége megkoronázása a kádban a buborékos masszírozóval

Azután kirándultunk, mert a repce látványa nagyon vonzott minket. Bár, ahogy a fotón is látszik, érdekes virágok is nőttek közöttük

Ajjaj, kiszóródtak a cukorkák

És tényleg ilyen zöld volt a fű.

Vasárnap L. hajnali ¾ 6-kor felült az ágyban, közölte, hogy húsvét reggel van, és akkor most azonnal keljünk fel , irány a kert és ajándékkeresés. Éppen előtte hallottam, ahogy húgom és párja éppen visszaértek a házba, miután rájuk volt bízva az ajándékok eldugdosása.  Alig bírtam visszanyomni, hogy most senki nem fog felkelni , későn feküdtünk le, különben is még korán van és mi van, ha a nyuszi pont most van kinn a kertben, meg fog ijedni. De már nem aludt vissza. Többször is próbált „megszökni”  az ágyból, de mindig észrevettem.  Végül eléggé reggel lett és a család össznépi kivonulást tartott, persze pizsamásan, mert azt úgy kell. Első felfedezés, a NYÚL megette a répát, csak egy picit hagyott a végéből. Jobb oldalon látható a répa maradéka, bal oldalon pedig az első meglelt ajándékok.

Egymás ajándékait találták meg

Anya, tele van a kezünk

Szombat reggel, miután felsoroltam, hogy mi mindent tehetünk aznap, L. közölte, hogy akkor ez egy „buzgalmas” nap lesz. Tojásszedés tyúkólból, epret locsoltunk, kerti bútort cipeltünk és takarítottuk, hintát szereltünk, sárképek készültek, tojást festettünk, tovább készült a húsvéti menü, répa került a homokozóra, hogy a nyuszi megegye, ha erre jár és este a gyerekmentes időben szappant főztünk. Remélem semmit nem hagytam ki.

…gyerekfektetés után beindult a boszorkánykonyha – kakaóvajas narancsos testápoló készült

…Z. segített az üst tisztításában

…visszatérve a kertben játszottak, saraztak - sártetkó

…elmentünk sétálni –illatos orgonát szedtünk és a gyerekek a poros útba rajzoltak

Lányaim elengedték a tyúkokat, a becserkészésükről sajnos nincs kép.

…hajfonás is volt a pince tetején – hol máshol