Szokásos esti búcsúzkodás közben lányom: „Anya, hadd öleljelek meg”. Persze mindezt az emeletes ágy tetejéről. Ki tud ilyen kérésnek ellenállni? Felmászom 1 fokot, megölelem és azt mondja: „Nem is kell nekem jobb anya nálad!” Elolvadok szépen csendben, még egyszer megpuszilom és megyek a kicsit altatni, aki szintén ölelő karokkal vár. Gyomrom szorul, könny szökik a szemembe, de sírni most nem szabad. Majd csak kint gondolom át újra elalvás előtt. Nekem nem kell énekelnem: „Boldogság gyere haza”. Mert ez a boldogság már itthon van.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
okt
19
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vackor1b.blog.hu/api/trackback/id/tr881461830
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.