Egy hétvége gyermekeimmel:
Szombat: Adventi koszorú (nagyobbik lányommal elkészítve): 1410 Ft; Kaláka koncert:
Vasárnap: Vörösmarty tér vásárral, gyönyörű fényekkel és egy nagyrészt ajándékba kapott kürtöskaláccsal: 200Ft
Gyermekeim csillogó szemét látni: megfizethetetlen
(sajnos a reklámra való utalást nem magam találtam ki, hanem drága húgom blogjából vettem, de ide is nagyon illik.)
Egyébként meg tudom, hogy elfogult vagyok a gyerekeimmel, de meg kellett köszönnöm nekik, hogy olyan szépen viselkedtek mind a 2 helyen. Mindig attól tartok, hogy nem jól nevelem őket és majd egyszer le fog sülni a bőr a képemről a helytelen viselkedésük miatt. „Lekopogom”, eddig ilyenre még nem került sor. ;)
Tegnap a felnőtt Kaláka koncerten elhangzott egy régen olvasott Kosztolányi vers, és mert annyi fajta érzelmet váltott ki belőlem és idézett fel emlékeket, hát gondoltam beillesztem ide:
Akarsz-e játszani
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
