Már régóta készülök megírni egy kis szösszenetet a lakásunk elé táruló látványról. Így utólag nem bánom, hogy halogattam. Azóta ugyanis történt egy s más az élmények terén.
Szerintem sokan, köztük én is álmodtam arról, hogy egyszer egy tóparti házban fogok lakni. Ha rövid időre csak, de teljesült az álmom itt Budapest közepén. Arról mindenki hallott, hogy áradt a Duna. Ennek következtében jóval beljebb, az Amphiteátrumban megemelkedett a talajvíz. Napról napra csak emelkedett. Először csak mocsaras volt, majd már a kutyák fürödtek benne, végül derékig ért. Volt pár eszement ember, aki a kutyája után szabadon, majd kutya nélküliek is megfürödtek benne. Igen hamar lezárták lánccal a kapukat és kiraktak egy táblát, hogy a víz kutyaürülékkel szennyezett, ezért tilos a fürdés benne. Kíváncsi lennék, hányan kötöttek ki kórházban. Megjegyzem, én csupa felnőtt embert láttam pancsikolni. Ha nekik ennyi eszük van… ;)))
Sokunknak eszébe jutottak történelem tanulmányaink. Mármint hogy az amphiteátrumokat harcászati bemutatóra használták. Mekkora poén lett volna egy vízi csata.
Persze a sok víz következménye a sok szúnyog és idővel eléggé bűzös is lett, de hát valamit valamiért. A látvány kárpótolt mindenért. Sőt! Az ideiglenes tóba beköltözött egy kacsapár is. Először azt hittem, csak látogatóba jöttek. De nem. Ma már büszke, 4 csemetés boldog szülők. Kicsit aggódom értük, mert a víz rohamléptekben apad. Már csak elvétve van kisebb pocsolya. Remélem, ez nem fogja ezt a kedves kis családot hátrányosan befolyásolni.
Íme néhány kép:
Kezdetek
Fürdőzők
És a kacsacsalád (sajnos nem túl élesek a képek, mert nagyon messze voltak)
