…sokminden megváltozott. Persze gondolhatja mindenki, hogy naná, hiszen a nyakamba szakadt minden. De én most nem erre gondolok. Olyanokra inkább, mint hogy sikerült elérnem a gyerekeknél, hogy nincs minden nap mesenézés, hogy kizárólag csak az étkező asztalnál szabad enni. Vagy például, hogy nem vándorlunk a lakásban a fogkefével és hasonlók. Az új (nem is annyira új már) mániám, a bio dolgok. Nem csak az evésre gondolok. Itt van például a mosás. Száműztem a mosószereket. Mosódióval mosok. Kímélem vele a környezetet, a ruhát és a bőrünket is. Öblítő helyett pedig ecet és illatparfüm van, ami szintén bio. Ez utóbbi elég drága mulatság, bár sokáig tart, ezért előfordul, hogy Frosh öblítőt használok, ami 98%-ban lebomlik. Az illatparfümnek ráadásul sokkal lágyabb illata van. Mára annyira elszoktam az öblítők erős illatától, hogy szabályosan zavar, ha ilyen ruha kerül a kezembe.

Lassan eliminálom a vegyszereket is, amikkel eddig takarítottam. Részben szintén Frosch termékere cseréltem őket, részben meg gőztisztítót használok (fürdőszoba, konyha, ablak…). Illetve nem rég láttam egy sorozatot, ahol arra tanít egy hölgy, hogy lehet öko módon lakást takarítani. Alap felszerelése a szódabikarbóna, ecet, levendula-, szegfűolaj stb. Ezeket még nem próbáltam, de állítólag csodát tesznek az odaégett dolgokkal, penésszel, fa bútorokkal, eltömődött lefolyóval stb. Igyekszem majd hírt adni, ha valami nekem is bevált.

A samponnal, tusfürdővel… még hadilábon állok. Bár sampont lehet főzni mosódióból is. Az otthoni készítésűt még nem próbáltam, csak a gyárit, az viszont sajnos borsos árú. Amennyire lehetséges gyógyszertári babafürdető krémet használunk, de ezt még nem tartom a tökéletes megoldásnak. Szóval keresek tovább, mi az, ami mind a hármunknak megfelel.

Deo-ból is sikerült nagy nehezen olyat találnom, ami nem tartalmaz alumíniumot - ami a pórusokat elzárva gátolná az izzadást és ez által a méregtelenítést, és mégis elég hatékony.

A szelektív szemétgyűjtést gondolom, már senkinek nem kell külön említenem, annyira beépült a mindennapjainkba. Boltban a legritkább esetben kérek zacskót, általában vászon szatyrot használok és nem előrecsomagolt termékeket (felvágott, sajt) veszek amikor csak tehetem.

Vásárláskor is igyekszem tudatosan csak annyit venni, amiről tudom, hogy el is fog fogyni, mielőtt ránk romlana. Így a hűtő sincs teletömve, ami árampazarláshoz vezetne. (ezért ha valaki vendégségbe akar jönni hozzánk, szóljon időben, különben lehet, éhes marad ;) )

Ugyan nem bio, de az egészséghez hozzátartozik a mozgás. Korábban írtam az úszásról. Sajnos, bármennyire is szeretem ezt a sportot, nehezen tudtam beilleszteni a napi menetrendbe. Az utazással, öltözködéssel, hajszárítással együtt túl sok időt vett el. Ezért kerestem mást. Most éppen a Curves-be járok minden nap. Csak fél óra, kivéve, ha van időm ráhúzni még egy adaggal és ráadásul a szomszéd utcában van, így csak lerohanok, edzek, és már mehetek is a dolgomra. Napi fél óra mindenkinek beleférhet. Ugyan az ára borsos (legalábbis összehasonlítva azzal a hellyel, ahová húgomék járnak külföldön), de arra gondoltam, hogy amíg más dohányra, nassolásra és feleslegesen megvett, majd kidobott kajákra költ, addig nekem ez fér bele a büdzsébe és kb. ugyanott tartunk vagy még én járok jobban. Ráadásul ennyi pénzért, annyiszor megyek, ahányszor csak akarok.

Ennyit mára, mert nem jut több az eszembe.

Tszm egy csúcs szuper hely. Akik párhuzamosan olvassák az eloretolthelyorseg.blog.hu-t, azok már nagyon sokat olvashattak róla és gyönyörű fotókban gyönyörködhettek. Most ezt a hagyományt követném. Ugyanis, ha ott vagyunk, akkor igyekszünk a programba beszúrni kisebb-nagyobb kirándulásokat. És ha kirándulunk, akkor mindig csinálunk valami olyat, amit nem terveztünk, ami csak úgy jött. Mint pl. 2 hete a fél csapat az egyik közelben levő patak vizében „fürdött”. Én is J Szerencsére akkor is sütött a nap, így megúsztuk betegség nélkül.

Ma is elindultunk. Cél a közeli kőbánya volt. Csak úgy, mert hogy arra még nem jártunk.

Rövid mondatokban szemléltetném, mi is történt, és ahol tudom, fényképet is illesztek be.

Csipkebogyó-szezon van. L. szépen gyűjtötte kabátzsebébe, amit leszedtem. (Tea vagy szörp lesz belőle, még nem tudom). Z. pedig  nyalogatta le az ujjamról a lekvárszerű belsejét.

Aztán különböző magasságú bálahalmokat másztunk meg. A felnőttek is, mert szerencsére senki nem felejtette el, hogy is kell gyereknek lenni.

Felmásztunk vadász lesre, mert ahova fel lehet menni, oda mi megyünk. A közelében pedig már ki volt rakva egy tartóba a marhasó télre az állatoknak.

Az út mentén elhullott magból kikelt, megnőtt és megérett napraforgóból is gyűjtöttünk. Jó lesz még nassolni a gyerekeknek, kenyérbe, madaraknak…

Csodáltuk (szokás szerint) a természetet. Íme egy példa, hogy a természet milyen „giccses” tud lenni a színeivel. Ez Kecskerágó (Celastraceae). Gyönyörű, nem?

A falu határában láttunk egy elhagyott házat, amit mintha valaki próbálna felújítani, de van még mit csinálnia. Ennek a háznak az oromzatán volt:

 És én már csak azt nem tudom, hogyha egyszer lebutítottam a képeket, akkor miért jelentek meg mégis ilyen óriás méretben?

Remélem azzal, hogy itt is megjelenik ennek a cikknek a linkje, többen fogják elolvasni: http://elitmed.hu/ilam/gondolat/rivalis_hitrendszerek_a_homeopatia_6273/

Biztos elfogult vagyok a riportalannyal szemben, mert anno gyakorlatvezetőm volt és több credit óráján is részt vettem, de én még mindig bírom a gondolkodásmódját.

Igen, már megint történt velünk valami az imént. De ez most nem jó, ettől frászt kaptam. Hajmosás volt ma a gyerekeknek. Z-t már kivettem, felöltöztettem és a gyerekszobában bedugtam neki a direkt a fürtjeihez való hajszárítót (8 éves, mármint a gép). Visszamentem a fürdőszobába, hogy L-nak is megmossam a haját, aztán kivegyem. 1 perc sem telt el, amikor Z. szól (nem kiabál!), hogy „anya, ég a hajszárító”. Rohanok be és tényleg. Szerencsére nem dobta el. Gyorsan kihúztam, kivittem a fürdőszobába és a mosdóba raktam, hátha víz is kell az eloltásához. De szerencsére nem kellett. Közben meg az járt a fejemben, hogy te jó ég, meg is üthette volna az áram, vagy megégethette volna, és ha a tűz végig megy a vezetéken, akkor a lakás is leéghetett volna.

Nagyon vigyáz ránk Isten, hogy egyik sem következett be!

Az alábbi mesét Öregördögtől (aki mellékállásban keresztszülő) kapták a gyerekeim. Én meg tovább küldöm mindenki másnak, aki erre jár.

Hencidai meg boncidai

Élt egy óriás Hencidán,

egy másik meg Boncidán.

Így töpreng a hencidai:

- Ki lehet a boncidai?

Átmegyek már, és megnézem:

mer-é megbirkózni vélem.

El is indult kedd reggel,

hétmérföldes léptekkel

hegyen-völgyön ballagott át,

s elérte az óriásportát.

Boncidai épp ebédel

- sárkánysültet nádmetéltel -,

s hallja ám, hogy mennydörög:

Kikukkant a kulcslyukon,

s akkor látja , úgy bizony,

hogy nem is a menny dörög:

óriáscsizma dübörög.

Odaszól az asszonyának:

- Hé, te, anyjuk, nagy a bánat:

verekednem kell, pedig, hej,

nagyon elteltem a sülttel.

Szól az asszony: - Semmi, semmi.

Nem kell mindjárt ölre menni.

Bízd csak ide! Majd meglátod:

Eliszkol az óriásod.

Bújj az ágyba! Húzd magadra

a dunnát… a szakálladra!

Gőgicsélj, mint apró gyermek,

majd beszélek én helyetted!

Így is történt. Ezalatt

Hencidai beszaladt,

már az ajtón matatott,

s nem találván lakatot,

nyomban dörömbölni kezdett.

Szól az asszony odabent:

- Nem lesz itt már soha csend?

Felébred a pöttöm gyermek.

Belép… s mit lát hencidai:

az ágyban egy „kisbaba” rí.

De micsoda kisbaba?!

Akkora, mint ő maga.

Felsóhajt a jövevény:

- Jaj, minek is jöttem én?

Ha ilyen nagy a baba,

mekkora hát az apa?

Ha az engem megfricskázna,

visszaszállnék Hencidára.

Megfordult és hanyatt-homlok

a mezőnek nekirontott,

fulladozva, sőt köhögve

állt meg otthon Hencidán.

Ezalatt meg henteregve,

Hét határra mennydörögve,

Hajladozva, hanyatt dőlve

Hahotáztak Boncidán.

Sajnos nem tudom a forrást, de remélem azért tetszett. S hogy ki mit tanul belőle…, azt mindenkire rábízom ;)

Annyi feszültség van a világban, annyi harag, meg nem bocsájtás, negatív gondolat…, hogy arra kérek most mindenkit, aki olvassa ezt a blogot, hogy 5 percre, amíg hallgatja ezt a zenét, üljön le, csukja be a szemét és hagyja, hogy átjárja. Engedjétek el magatoktól a problémákat, a munkát, bármit, ami távolt tart a lelki békétektől és pihenjetek. Remélem nektek is felüdülés lesz.

Ha az embernek ősszel van a szülinapja, akkor ahhoz illő asztalt kell terítenie. Később még több őszi színnel is kiegészült az asztal, de arról nem sikerült jó képet készítenem. Színes poharak, ehető virágok a tányérokban és nagyon-nagyon élénk színű répa-cékla-alma saláta virítottak az asztalon. Szerintem nagyon jól nézett ki. Kár, hogy már megint nem enyém az ötlet, én csak a kivitelező voltam.

Ha ez egyik kap valamit, akkor idővel a másiknak is kell. De persze nem azonnal, mert akkor az túl egyszerű lenne, hogy csak egy alkalommal kell anyának boltba menni. Szóval kisebb fáziskéséssel elkészült az új sapka-sál együttes:

Gondolom, azt egyre többen tudjátok, hogy egy gyerek agya nem képes befogadni a NEM szót. Olyan történetet mesélnék, amit biztos már sokan hallottatok, ma csak az aktualitás miatt jutott eszembe. Ugyanis ezelőtt kereken 4 évvel, megszületett a kisebbik lányom. Október 16-ra voltam kiírva. Próbáltam hatással lenni a pocaklakómra, hogy bármelyik napon megszülethet, csak NE október 14-én, mert az az én születésnapom. Erre az én drága lányom mikor született? Október 14-én 00.30-kor. Már akkor bebizonyította, hogy nem hajlandó megérteni ezt a szót. És ez a mai napig így van. Ennek tudatában mondja mindenki egy kisgyereknek azt, hogy nem.

Még valami. Mióta megszületett, minden évben a születésnapján éjjel negyed1-fél1 között felébred és sír. Remélem, egyszer megérem, hogy megúszom ezt az ébresztőt! Vagy tőlem fel is ébredhet, csak hagyjon aludni. ;)

Akit érdekel: A víz rejtett bölcsessége. http://hu.esoguru.com/a-viz-rejtett-bolcsessege

Közelebb visz a homeopátia megértéséhet, elfogadásához (szerintem).

Most úgy érzem, vége egy 3 hetes rémálomnak. Kezdem magam újra jól érezni, feltöltöttnek, mosolygósnak, türelmesnek, optimistának. És még a Nap is süt...

"Ha el tudunk tölteni egy tökéletesen haszontalan délutánt tökéletesen haszontalan módon, megtanultunk élni." Lin Jü-tang  Én ma csak egy ebédet költöttem el az egyik barátnőmmel és csak trécseltünk. De nagyon jól esett.

Gondolt-e valaki arra, hogy amikor hozzáfordulnak segítségért, és itt leginkább lelki segítségre gondolok, akkor általában úgy reagálunk rá, hogy megpróbálunk mindenféle tanácsokat adni. Szeretnénk megvilágítani neki a probléma másik oldalát, vagy próbáljuk a problémáját úgy beállítani, mintha az nem is lenne akkora probléma. Vagy olyanokat mondunk, mint például hogy nézze a többi embert, nekik mennyivel rosszabb. Pedig neki akkor az a probléma a legnagyobb és kicsit sem érdekli abban a pillanatban a másik ember. Sokszor nem tanácsokra van szüksége, csak arra, hogy meghallgassák, hogy együtt érezzenek vele, hogy kisírhassa magát és nem is kéne különösebben lépnünk. Ilyenkor lehet nem is lenne más feladatunk, mint ott állni és hallgatni. Mert a sok „tanács” után csak azt fogja érezni, hogy ő rosszul gondolkodik, hogy az, amiket érez, az nem számít, azt el kell magában nyomni. Miért nem tudunk néha csendben maradni és csak ott állni? Vagy annyit mondani, hogy „megértelek” és kész. Nem mondom, hogy nem kell néha valakit „kijózanítani”, csak azt, hogy nem mindig ez a jó megoldás.

Vannak visszatérő gondolatok, amikre képes vagyok újra és újra „rácsodálkozni”. Ilyen az is, hogy nem az a lényeg, hogy hol vagy, hanem az, hogy kivel. Ha szeretsz valakit, akkor lehetsz vele akármilyen rossz helyen, akkor is azt fogod érezni, hogy jó, mert veled van.

"Az asszonynak úgy kellene a férjére néznie, mint a világ legnagyszerűbb emberére. Mert akkor az az ember, a férj a világ legnagyszerűbb édesapja lesz. És úgy tudjon nézni a férj az ő feleségére, mint a világ legcsodálatosabb asszonyára. Mert akkor az asszony kivirágzik, szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat az égről a családjáért." Böjte Csaba

Nagyon szép napot Mindenkinek!

Az történt, hogy kinéztem egy bolt aktuális újságjából egy szerintem nagyon aranyos kis lila sapka-sál együttest L-nak. Még az ára is elfogadható volt. Körben kis fagyöngyök voltak rajta. Megmutattam L-nek, aki is kerek perec kijelentette, hogy szó sem lehet róla. Neki zöld kell cikk-cakk mintával. Néztem rá, hogy most honnan a csudából varázsoljak neki ilyet. Aztán eszembe jutott, hogy de hát tudok horgolni. Másnap ovi után irány a kézimunkabolt. L. kiválasztotta a neki megfelelő zöld árnyalatot, megvettük és spuri haza. Itthon még mutattam a neten pár satyó félét, hátha azok tetszenek neki és akkor legalább lenne leírásom. De kitartott az eredeti verziója mellett. Így nekiálltam fejből horgolni. Most fejeztem be. Ez született:

Tegnap hazajöttem a barátnőméktől. Tehát elválaszt minket több mint 200 km. Ma pocsékul éreztem magam lelkileg, annyira, hogy végre tudtam sírni. Erre a barátnőm felhívott telefonon, hogy nagyon rosszul van. A rosszullétének kezdete egybe esett az én kiborulásommal. Ahogy ő nyugtatott engem, úgy szűntek az ő tünetei is.

Tegnap még a férje is megjegyezte - pedig pasiból van, akárhogy is nézem, hogy lehet érezni a köztünk levő "vibrációt". A mai telefonbeszélgetésünkből az is kiderült, hogy sokkal gyakrabban érezzük meg, hogy a másikkal mi van, mint ahogy telefonálunk. Csak egyikünk sem akarta a másikat zavarni.

Sok barátnőm volt már, de ilyen lelki kapcsolat még egyikkel sem. 

Annyira zavart, hogy nem értem az álmomat, hogy tovább gondolkodtam rajta éjjel. És rájöttem valamire. (már megint feltaláltam a spanyolviaszt :S) Nem abból kell kiindulnom, hogy mi lehetett volna az álom vége, hanem abból, hogy maga az álom mi volt. És az konkrét, egyértelmű választ ad. Ennyit hát Istenről, a hozzá fűződő kapcsolatomról és a kommunikációnkról.

Furcsa dolgok vesznek körül!

1.      Nekiálltam horoszkópot olvasni egy olyan helyen, ahol régebben is stimmeltek a leírtak. Ez egyáltalán nem jellemző rám egyébként. Mint korábban is, most is csak poénból néztem meg. A vicc, hogy most is annyira stimmel az eheti (mivel már utolsó nap van, tudom, hogy mi történt), hogy az már ijesztő.

2.      Ezen a hétvégén barátnőm családjánál voltam. Korábban meséltem már róla, mert a gyerekeink között megmagyarázhatatlan kapcsolat van. Tegnap leültünk a barátnőmmel beszélgetni. Kb. 5 perc múlva közölte, hogy fáj a gyomrom, olyan érzésem van, mintha kőből lenne és nagyon ideges vagyok. És mindezt azért mondja, mert ugyanezt érzi most ő is, meséljem el, hogy mi baj van. Egyébként ez nála nem újdonság. Ezt a képességét másnál is előadta már. Lehet pályát kéne változtatnia, vagy mellékállásban ezzel is foglalkozni, mert az eredeti szakmájában is nagyon jó.

Előre (és utólag) szólok, sem a tegnapi, sem a mai írásom nem szól senkihez, inkább csak „hangosan” gondolkodom.

Tegnap 1 dolgot kifelejtettem és az az álom.

Sok helyen olvashatunk olyat a Bibliában, hogy valakihez álom formájában szól Isten. Hát ez nálam nagyon jól működik, főleg az elmúlt 1 évben. Segített megoldani egy-egy problémát, vagy segített továbblépni.

Sajnos a mostani álmom nem ment végig, mert felriadtam. Viszont ha abból  indulok ki, amit láttam, akkor összesen két megoldás lehetett volna (illetve lehet, hogy a 2 megoldás egy és ugyanaz)................... Addig-addig filóztam rajta (csűrtem csavartam), hogy a végén úgy döntöttem, inkább nem osztom meg, mert azt fogja mindenki hinni, hogy megőrültem. Megoldás: várok és ha történik valami, akkor megpróbálom összehozni az álmommal és az elméleteimmel.

3 utat látok az életemben:

- Kaptam Istentől talentumokat. Próbálom használni őket, több - kevesebb sikerrel.

- Azon kívül történnek dolgok velem vagy a környezetemben, amik rám is kihatással vannak. Emberi megítéléssel jók vagy rosszak, de utólag mindig kiderült, hogy miért kellett megtörténniük, mi volt az értelmük.  Nehéz megérteni, hogy ezt vagy azt miért kapjuk Istentől és előfordult, hogy dühös lettem, amikor látszólag rossz dolog történt. Még jó, hogy idővel általában megértettem őket. Szerencsére már ott tartok, hogy ha nem is értem azonnal, hagyok időt a dolgok tisztázódására.

- Harmadrészt a Bibliában az áll, hogy „Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek”(Lukács 11.9). És tényleg megadatik. De hogy utána mit kezdünk azzal a lehetőséggel, csak rajtunk múlik. Előfordult, hogy imádkoztam valamiért és megvalósult. De utána nem tudtam jól sáfárkodni a lehetőséggel. Most is imádkozom. Hogy Isten jó dolognak látja-e, amit szeretnék, az majd idővel eldől. Mindenesetre rábízom magam és hiszem, hogy úgy lesz jó, ahogy Ő akarja. Próbálom utána majd, bármi is legyen az „ítélet” elfogadni. És ha netán az történne, amit szeretnék, akkor igyekszem úgy élni vele, hogy az tessen Neki.

Újabb eseménydús hétvégén vagyunk túl. Szombaton a lányokkal kibuszoztam Pilisborosjenőre és onnan irány a Teve-szikla, majd az Egri vár (a filmes, mielőtt valaki azt hinné nem ismerem Mo. tájait). Én egy csöndes kis túrára gondoltam, de nagyon sokan kint voltak. Nyugdíjas klubtól a kisgyermekes családokig. Végül is tényleg szép időnk volt. Csak utólag azt sajnáltam, hogy L. sárkányát, amit névnapjára kapott még a nyáron, nem vittük magunkkal. Pedig nagyon jó, szeles idő volt. És még hely is lett volna felengedni. De így is nagyon jót sétáltunk, sziklákra másztunk…

Másnap a korábban már említett barlangtúrán voltunk. Most végre az ünnepelt is velünk volt. 4 gyerekből és 2 felnőttből állt kisebb társaságunk. Múltkor meséltem a „Szendvicsről”, hogy az milyen egy hely. Sikerült a múltkori túravezetőnkkel menni, aki kitalálta, hogy bár a csoportban új tagok is vannak, mégsem a Szendvicsbe vinne, hanem a Vinklibe. Felelőtlenül beleegyeztem ;) Míg a Szendvics így utólag csak azért nehéz (szerintem), mert jó technikával lehet csak keresztülmenni rajta, addig a Vinkli fizikálisan is nehéz. Az Idegen Szavak Gyűjteménye szerint a vinkli: „lakatosok használják a fémmegmunkálásban, a gyors és pontos derékszög (90 fok) méréséhez”. Itt a barlangban ez annyit jelent pontosan, hogy nem elég, hogy derékszögbe kell fordulnod egy nagyon szűk helyen, hanem azt is, hogy mivel széltében nem férsz el, ezért a felnőtteknek az oldalukra is kell fordulni. Tehát összesen az azonos oldali 1 kezed és lábad van lent. De hogy ne legyen egyszerű a dolog, mivel a rés alja v alakban záródik, a csípődet felfele kell tartani, különben beszorulsz. Naná, hogy a csipet-csapatból én voltam az, aki úgy döntött, hogy nem bírja tovább és leeresztettem a csípőmet. Öreg hiba volt :D Utána nem elég, hogy vissza kellett másznom, hogy levegőhöz jussak, előbb meg kellett küzdenem a kiszabadulás nehézségével is. Így aztán a röpke 7 méteres távot másfélszer tettem meg ebben a pózban. Úgy kell nekem :D És ha valaki azt hinné, hogy az ilyen helyzetek kedvemet szegik, az nagyot téved. Ha lehetne, már most indulnék vissza egy újabb túrára. Ja és a lényeg, hogy a 6,5 éves lányom is velünk volt. Kicsit aggódtam, hogy egy „hercegnő” hogy fogja viselni, de le a kalappal előtte. Egyetlen nyafogás nélkül ment, és mikor mondtam neki, mennyire meg vagyok lepődve rajta, vigyorogva közölte, hogy „de hát anya, miért nyafognék, mikor élvezem”. Már aznap este azt kérdezte, hogy mikor megyünk újraJ

És egy kép ízelítőül a csapatról a túra végeztével (sajnos csak gyenge mobiltelefonos):

Az úgy kezdődött, hogy nemrég nagyon elfoglaltak voltunk hétvégén, nem volt idő ebédet főzni. Húgommal és a lányaimmal betértünk egy vendéglőbe. Egész elfogadható árai voltak. Magunknak kinéztünk Cézár salátát, de mondtam, hogy a lányok nem eszik a salátákat, nekik mást rendeltünk. Vesztünkre. Megkóstolta mindkettő a mi ennivalónkat és üdvrivalgásban törtek ki, hogy ez milyen finom (az ő adagjukat persze becsomagoltattam). Azóta azért nyúztak, hogy én is készítsek itthon ilyen finomságot. Beszereztem mindent. Illetve csak azt hittem, hogy mindent, de hát ezért lett a recept neve kiegészítve.

Az apró csíkokra vágott csirkemellét megsütöttem simán (ízlés szerint só, bors). A salátába vágtam kínai kelt, uborkát, paradicsomot. Öntet (sokat készítettem, mert én is szeretem és gyanítottam a gyerekek is majd sokat kérnek. Bejött.): 2 tojás sárgája, 2-3 ek. mustár (egyszerűen megnyomtam a flakont és csak szemre mértem), Oliva olaj (hát ezt én nagyon találomra csorgattam bele, miközben folyamatosan kevertem kézi habverővel, amíg kellemes krémes lett), majd nyomtam bele 3 gerezd fokhagymát (ezt egy kicsit elszúrtam, mert nagyon picit csípett, de még  így is evett belőle Z. is. Lehet, legközelebb megpróbálom a por változatot, még ha nem is vagyok érte odáig meg vissza). Aztán petrezselymet (szintén ízlés szerint, nálam ez 2 kocka fagyasztott volt), oregánót, ezt is szemre, majd mivel elfelejtettem tejszínt venni, ezért tejfölt raktam bele, úgy fél litert (szerintem sokkal jobb volt). Pláne, hogy nem volt Worchesterem sem (ezt az elhanyagolt háztartást :) )és ezért ketchupot (1-2 ek.) raktam bele, ami édes. Mivel nekem még mindig nem volt elég savanyú, így raktam bele citrom levét is, persze folyamatosan kóstolva, nehogy végül túllőjek a célon.

Azt hiszem ennyi. Remélem nem hagytam ki belőle semmit. Hatalmas sikert arattam vele. Ja és nagyon gyors. 6-ra értünk haza, fél7-kor már vacsoráztunk is. Kár, hogy az eredeti Cézár salátához kevés köze van. Olyat is olvastam, hogy annak az öntetébe még talán szardella is kellett volna (kérdés, hogy melyik a legigazibb recept, már ha létezik ilyen).

Ez a bejegyzés nem azért készült, mert azt hiszem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, csak étvágygerjesztőnek.

Tegnapi hír: Lenin-szobrok a Közigazgatási Minisztériumban. Megközelítőleg 200 darab a munkásmozgalmi időkből.