Múlt hétvége: még csütörtökön egy gyros-osnál a gyerekek láttak anyagból készült hamburgert. Erről persze L-nek rögtön eszébe jutott, hogy horgolni is lehetne ilyet, de ha már horgolunk, neki minden vágya, hogy muffin legyen inkább. Persze rábólintottam. Mint egy rabszolgahajcsár gyötört utána folyamatosan, hogy adjak fonalat és csináljuk már. Nem volt menekvés. Aranyosan el is kezdte horgolni, de mivel nem volt leírásunk és csak én dirigáltam, hogy mikor mennyit kell szaporítani, persze, hogy nem lett elsőre jó és részben vissza kellett bontani, de ettől elment a kedve és nekem kellett befejeznem. Ja és ha már 1 elkészült, akkor szombaton úgyis megyünk a barátnője szülinapjára, legyek szíves neki is egyet készíteni. Íme, az eredmény:

A szülinapi buli nagyon jó volt, olyan csoki tortát ettem, ami még nekem is ízlett, pedig alapból ki nem állhatom.

Vasárnap elhúztam szánkón a lányokat a Dunáig, majd visszafele a játszótér felé vettük az irányt. Mert ott van egy mini domb. Amíg szánkóztak, a domb és a játszótér közé épített felnőtteknek szánt sporteszközöket nyűttem. Meg persze még rajtam kívül jó pár szülő, nagyszülő… Volt nagymama, aki hosszú, valódi szőrmebundában gyakorlatozott.  Mindez teljesen ingyen, szabadon használható. Hazaérve még ellapátoltuk a gyerekeimmel havat a lépcsőházunk elől, ugyanis nem volt egy férfi sem a házban, aki úgy gondolta volna, hogy ez az ő feladata. Majd ripsz-ropsz összedobtam egy kétfogásos vasárnapi menüt is. Rém büszke voltam magamra. ;)

A mostani hetünk L. kézműves versenyének szellemében telt. Meg is lett az eredménye. Sajnos az elkészült műveket nem tudom bemutatni, mert a képzős tanár elvitte (kiégetni, állítólag. Legalább az itthon előre elkészített beugró rajzot kaptuk volna meg :S). De az első helyezésre kapott érmet lefényképeztem:

Tegnap még azt mondtam L-nak, hogy milyen jó, holnap túl leszünk a versenyen, nem ezzel fognak telni a délutánjaink. Erre most készülhetünk a fővárosira J

És hogy azért Z. se maradjon le, ő koppolt (Virág utcai focibajnokság című könyvből van a szó) egy önarcképet. Merthogy 5 évesen végre sikerült rávennem, hogy rajzoljon. És lőn, nap mint nap hazahoz egy halom rajzot, amiben mindig találok legalább egyet, aminek nagyon, de nagyon örülök. Ezen a rajzon, azon kívül, hogy ilyen szuper még soha nem sikerült, nagyon tetszik, hogy a fürtjeibe virágokat rajzolt. Na ja, egyre inkább látszik rajta, hogy ő egy hippis csaj. De jól áll neki.